Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

12 3. anyagi jogszabályt sértett, midőn az így megállapított tényállás mellett, a felperes szenvedte kárért, ám csak fele részben, alperest magát, nem pedig kocsisát tette felelőssé és kötelezte kártérítésre; és hogy a felperes lovának elárvereztetését alperesre nézve hatályosnak mondotta ki. Mindezeknek a panaszoknak azonban megállható alapja nincs : 1. mert az 1868 : LIV. t.-czikknek, az 1893 : XVIII. t.-cz. 13. §-a szerint az e törvényben foglalt sommás eljárásban is alkalmazandó 9. és 10. §-ai értelmében valamely büntethető cselekmény miatt csak akkor függeszthető fel a peres eljárás, ha a büntető hatóság határozata nélkül a polgári ügy alaposan eldönthető nem lenne. Jelenleg azonban az 1868 : LIV. t.-cz. idézett szakaszainak alkalmazása annál kevésbbé indokolt, mert ha a felperes károsodásának előidézésében az alperes kocsisát büntethető cselekmény vagy mulasztás nem terhelné is, ez a fenforgó esetben az alperes kártérítési kötelezettségén mit se változtatna. A felebbezési bíróság tehát mi szabályellenességet sem követett el, midőn ez ügyet előző büntetőhatósági eljárás hiányában is érdemleges megbirálás tárgyává tette s ily módon az alperes kifogását figyelmen kívül hagyta; 2. mert az 1893 : XVIII. t.-cz. 197. §-a szerint, a felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás csak azon az alapon támadható meg, hogy ez ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva, vagy felhozottaknak tekintve, •—• s az e részben emelt panaszt a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei — mint egyedül használható bizonyítékok — támogatják. — A tárgyalási jegyzőkönyv és a mellékleteit képező tanúvallomások azonban alperes panaszát legkevésbbé sem támogatják; a felebbezési bíróság ítéletének indokolása azt tanúsítja, hogy az az összes felperesi s alperesi tanuk vallomását méltatta s nem hagyta figyelmen kívül a per egyéb körülményeit sem: a mennyiben tehát ily módon jutott a felebbezési bíróság annak felismerésére, hogy a károsodást alperes kocsisának járatlansága s a felperes kocsisának vigyázatlansága idézte elő, — s ezt, mint tényt meg is állapította; ez a megállapítás, mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének az eredménye jelentkezik; 3. mert abból a nem is vitás tényből, hogy a fent érintett összeütközés alkalmával a felperes egyik lován a felperes kocsijának kiállott fedélrugója súlyos testi sértést ejtett és e sérülés a fentebbiek szerint az alperes kocsisának járatlansága és a felperes kocsisának vigyázatlanságából támadt, jogszerűen vonta le a felebbezési bíróság, hogy a károsítás peres felek alkalmazottjainak