Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

5 állás valósága vagy valótlansága a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélendő meg, csupán ott alkalmazható, a hol a bíróságot a törvény nem köti a bizonyítékok mérlegelésénél törvényes bizonyító szabályhoz, úgyszintén ott, hol a bizonyítási teher szabályai ez által nem érintetnek. Minthogy azonban felperes annak a ténykérdésnek megállapítását, hogy a B) és C) alatti könyvkivonatban feltüntetett fa-anyagokat alperesnek hitelbe eladta és oda fuvarozva átadta, a könyvkivonattal kívánta eszközölni, arra tekintettel, hogy a S. E. T. 75. §-a a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítást és annak erejét törvényes bizonyítási szabályhoz köti, a mennyiben elrendeli, hogy a kereskedelmi törvény 31—36. § fainak rendelkezései a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás és ennek ereje tárgyában ezentúl is alkalmazandók, minthogy pedig a törvény világos rendelkezése szerint bejegyzett kereskedőknek szabályszerűen vezetett könyvei, kereskedelmi ügyletekből eredő perekben, rendszerint nem teljes, eskü vagy más bizonyítási eszköz által kiegészíthető bizonyítékul elfogadandók és e bizonyíték erejét nem kereskedők ellenében is 2 évi időtartamon belül fentartja, a felebbezési bíróság ez idézett jogszabály megsértésével mellőzte a kereskedelmi könyveknek, mint bizonyítéknak, ezt a törvényes bizonyítási erejét azzal, hogy ennek semmi súlyt sem tulajdonított, holott et, a midőn törvény szerint a könyveknek bizonyító erő a miatt nem tulajdonítható, hogy a peres felek által kölcsönösen vezetett kereskedelmi könyvek egyes tételei eltérők, vagy egyéb bizonyítási eszköz által a könyvek bizonyító ereje lerontatott — egyáltalában nem fordul elő. — Ugyanazért azt kellett megállapítani, hogy a felebbezési bíróság a S. E. T. 75. §-ában foglalt jogszabály megsértésével mellőzte a könyvek bizonyító erejét és pedig annál is inkább, mert a per egyéb adatai is inkább megerősítik, mint leszállítják a könyvek bizonyító erejét; — nevezetesen alperes maga beismeri, hogy felperes 359 frt értékű fa-anyagot szállított részére, — a szakértő kimutatta, hogy az anyagoknak az a része, a mi a borházba beépíttetett, 342 frt 65 kr. értéket képvisel; — a tanuk általánosságban vallották, hogy az a faanyag, a mit felhasználtak, felperes által szállíttatott; — egyébként nyoma van annak a periratokban, hogy a faanyag egy részét alperes máshová használta fel (és pedig a kúthoz, pinczéhez), az pedig, hogy a faanyag egy részét alperes visszaküldötte volna felperesnek, a bizonyítási teher szabályai értelmében alperes által volt volna bizonyítandó, ez