Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

265 bekezdése szerint a fizetés idejére nézve a felek megállapodása szolgál irányadóul. A fenforgó esetben pedig 1895 deczember 31-ike, mely időponttól az elsőbiróság tévesen számítja az elévülési idő kezdetét, azt az időt képezi, melyben a biztosítottnak, ki egyúttal kedvezményezett, életben kellett lenni, hogy a biztosítási összeghez igényt tarthasson, 1895 deczember 31-ikén tehát nem az alperes, fizetési kötelezettsége következett be, hanem az az idő és esemény állott be, melyre a biztosítás köttetett. A fizetési idő tekintetében az A) alatti biztosítási kötvény 11. §-a azt a rendelkezést tartalmazza, hogy 1895 deczember 31-től számított 3 hó alatt, vagyis 1896 márcz. 31-ig a biztosított életben létét igazolni, valamint az ott felsorolt egyél) okiratokat bemutatni köteles. Azután még 3 hónap állott nyitva a társaság előtt, hogy a fizetést teljesítse, tehát a társaság fizetési kötelezettsége csak 1896 június 30-án következett be. A biztosítási szerződésből eredő igény tehát csak 1896 június 30-án volt érvényesíthető s így annak birói úton való érvényesítéséig, vagyis 1897 márezius 22-ig az egy évi elévülési idő még el nem telt. Ezzel szemben helytelenül hivatkozik az alperes a biztosítási kötvény 12. §-ának azon rendelkezésére, mely szerint a kedvezményezett igényétől elesik, ha a biztosított életbenléte a 11. §-ban meghatározott 3 hó alatt nem igazoltatik s az ott említett egyel) okiratok be nem mutattatnak. Ugyanis a K. T. 507. §-a értelmében a felek joghatályosan nem változtathatják meg a törvénynek az elévülésre vonatkozó rendelkezését, s épp oly kevéssé térhetnek el a K. T. 503. §-a első bekezdésének intézkedésétől, mely szerint az esemény bejelentésének elmulasztása csakis az ebből eredő hátrányok megtérítéséi-e kötelezi a biztosítottat. Már kifejtetett ugyanis, liogy a biztosítási kötvény 11. §-ában meghatározott 3 havi határidő az esemény bejelentésére van rendelve. Alperes felnit csak akkor és annyiban tagadhatná meg ;i fizetést, ha és a mennyiben a bejelentés elmulasztása által károsodott volna. Mert a K. T. 503. §. 1. bekezdésében foglalt imperativ rendelkezésnek értelme az, hogy az esemény bejelentésének elmulasztása a biztosító társaságnak valamint hátrányára nem lehet, úgy előnyére sem szolgálhat : a kedvezményezet I csak a mulasztásából netán eredő káréri lévén felelős. A kir.Ítélőtábla : Alperes a felebbezési brróságelott 1897.évi D) 310/2. sz. a. felvett jegyzőkönyvben beismerte, hogy a járásbíróság előtt 1897- évi márezius hó 22-én tartott tárgyaláson helyette