Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

264 elsőbiróság Ítéletet hozott, két önálló részvénytársaság, tehát két különböző jogi személy. Kétségtelenné teszik ezt az V. 1369./187<>. és az V. 179/1882. számú czégjegyzéki iratok, melyek megtekintése után e körülményre nézve a felek is egyetértésre jutottak. Téves azonban az elsőbiróságnak az a nézete, mintha a per az életbiztosító-társaság ellen az 1897 február 10-én beadott 5224. számú kérvénynyel tenne megindítottnak tekintendő, meri ez a kérvény a kereset leglényegesebb kellékeit nélkülözi, a mennyiben sem idézési, sem marasztalási kérelmet magában nem foglal; s mert az elsőbiróság e kérvényre hozott végzésével az életbiztosító-társaságot tárgyalásra nem is idézte. Az 1897 márczius 22-én tartott tárgyaláson azonban a felperes a kir. törvényszék előtt tett s az 1897. I). 310/2. számú jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata szerint már az életbiztosító-társaság marasztalását kérte, s habár ez a kérelem a S. E. T. 48. §-a ellenére szabatosan nem vétetett jegyzőkönyvbe, ennek a szabálytalanságnak jelentőséget tulajdonítani nem lehet, mert az alperes képviseletében megjeleni ügyvéd az életbiztosítótársaság védekezését adta ebi, a bíróság i< az életbiztosító-társasággal szemben hozta meg határozatát, s így kétséget nem szenvedhet, hogy az 1897 márczius 22-iki tárgyaláson felperes az életbiztosítótársaság ellen érvényesítette követelését, s hogy ekkor az életbiztosító-társaság is perbe szállt. Az a hiány pedig, hogy az eljárt alperesi ügyvédnek képviseleti jogosultsága az elsőbiróság előtt az életbiztosító-társaság által kiállított meghatalmazással igazolva nem volt, a S. E.T. 166. §-a értelmében az 1897. D. 310/2. számú jegyzőkönyvből kitünőleg a felebbezési tárgyaláson helyrepótoltatott. Ennek előrebocsátása után a tényállás és vita tekintetében hivatkozik a kir. törvényszék az elsőbiróság ítéletére, a felvett jegyzőkönyvre, melyek tartalmát a felek előadták. Minthogy a fent kifejtettek szerint felperes 1897 márczius 22-én érvényesítette követelését az életbiztosító-társaság ellen : az elévülési kifogást el kellett vetni, mert a K. T. 487. §-a értelmében, mely az 506. §. rendelkezéséhez képest az életbiztosításokra is alkalmazandó, s melytől a felek közös egyetértéssel sem térhetnek el, az elévülésre kiszabott egy évi határidő azon időpontban veszi kezdetét, nődön a biztosítási szerződésből eredő igények érvényesíthetők lettek volna. Az elévülés tehát nem veszi kezdetét akkor, midőn bekövetkezik az idő vagy esemény, melyre a biztosítás köttetett, hanem akkor, mikor a biztosító fizetési kötelezettsége beáll. A K. T. 503. §-ának második