Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

248 fuvaroztattak, alkalmazási egyáltalában nem nyerhet. A 63. §-nak és a díjszabásnak a szállítási határidő tartamára vonatkozó rendelkezéseit pedig a felebbezési bíróság a per eldöntésénél nem hagyta figyelmen kívül és nem értelmezte helytelenül. Alperesnek az az érvelése ugyanis, hogy arra való tekintettel, hogy a fennforgó esetben a szállítási határidő az üzletszabályzat és a díjszabás értelmében nyolcz napra terjedt, alperes vasul az árut, bár az rendeltetési helyére nyolcz napnál előbb érkezett is meg, a nyolcz napi határidő lejártáig visszatartani jogosítva volt és hogy ő ennek következtében az áruban a megérkezéstől a tényleges kiszolgáltatásig beállott értékcsökkenésért felelőssé egyáltalában nem lehető, minden jogos alapot nélkülöz, mert az üzletszabályzat 63. §-ának és ennek alapján a díjszabásnak vonatkozó rendelkezései csak azokat a legnagyobb (maximalis) időtartamokat határozzák meg, a melyeket a szállítási határidő meg nem haladhat, és mert az üzletszabályzat 66. §-a 2. pontja szerint az átvevő (ezimzett) jogosítva van az árunak a rendeltetési helyre érkezte után annak kiszolgáltatásat követelni, ha tehát az árú a rendeltetési helyre tényleg az üzletszabályzatban meghatározott maximalis szállítási határidő lejárta előtt érkezett is meg, a ezimzett említett jogát a megérkezés után azonnal érvényesítheti és a vasút az idézett 66. §. 1. pontja értelmében az árut neki kiszolgáltatni köteles, a kiszolgáltatást tehát jogosan nem tagadhatja meg azon az alapon, hogy a maximális szállítási határidő még le nem telt. Ennek az értelmezésnek helyességét megerősíti az üzletszabályzat 69. §-a C) pontjának rendelkezése is, mely szerint «a vasút köteles a beigazolt költségeket megtéríteni, ha az árú elvitele az átvevőnek a megérkezésről történt értesítése alapján a kellő időben megkiséreltetett, de meg nem történhetett." Minthogy pedig jelen esetben nem a szállítási határidő elmulasztásából, hanem az árunak a megérkezés után azonnal ki nem szolgáltatásából származó kár megtérítése képezi a kereseti követelés tárgyát; a felebbezési bíróság ítéletében megállapított és a felülvizsgálati kérelemben meg nem támadott tényállás szerint pedig a keresetben említett árú 1896 márczius 2-án már rendeltetési helyén volt, de az erről értesített felperesnek, mint ezimzettnek sem ezen, se a következő napon (márczius 3-ikán), jelentkezése daczára, az állatorvosi bizonyítvány hiánya miatt, a mely mint a fennforgó esetben szükséges okirat, a feladáskor a fuvarlevélhez csatoltatott, azonban a vasúti kezelés közben eltévedt, ki nem adatott, hanem neki csak az