Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

231 ítélet alapján tizetett marasztalási összeg visszafizetése iránti követeléssel nem azonos jogalapú a bizományi viszonyból származtatott követelés. (1881: LIX. t.-cz. 8. §. a. pontja.) Lejártnak és határozottnak nem tekinthető az a követelés, mely a félnek nem egészen határozott valamely lekötelezéséhől vagy őt minden kétséget kizárólag terhelő számszerűen is határozott kötelezettségéből, hanem a fenforgott és végelszámolást igénylő bizományi viszonyból származik. (1881: LIX. t.-ez. 8. §. b. p.) 11897 szeptember 24. 1897. II. G. 65. sz. a.) A kir. ítélőtábla: ítéletének indokaiból kitetszőleg a felebbezési bíróság alperesnek viszonkereseti követelését nem a S. E. T.-nek csakis beszámítási kifogás esetében, de viszonkeresetre nem alkalmazható 106. §-a alapján utasította külön per útjára, hanem a S. E. T.-nek az Ítéletében felhívott 23. §. alapján ajelen perben nem érvényesíthetőnek mondotta ki. A felebbezési bíróságnak említett rendelkezése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a S. E. T. 23. §. első bekezdése értelmében az e §-ban szabályozott eltérésekkel a viszonkeresetre az 1881 : LIX. t.-ez. 8. rendelkezései alkalmazandók, mert felperes keresetét egy jogerőre nem emelkedett és később hatályát vesztett Ítélet alapján alperesnek fizetett elmarasztási összegnek visszafizetése iránt indította, ellenben alperes viszonkereseti követelését a felek közt fennforgott bizományi viszonyból származtatja, alperes ellenkövetelése tehát a felperesi követeléssel nem ugyanazon jogalapból származván, az 1881 : LIX. t.-ez. 8. $-a a) pontjának esete nem forog fenn, és mert alperes ellenkövetelése nem a felperesnek egészen határozott valamely lekötelezéséhől, vagy őt minden kétséget kizárólag terhelő számszerűen is határozott kötelezettségéből, hanem a felek közt fenállott s végelszámolást igénylő bizományi viszonyhói származtattatván, ezen ellenkövetelés lejárt és határozott oly követelésnek, minőt a hivatkozott törvény 8. §. b) pontjában előir, nem tekinthető. Ekként a felebbezési bíróság az által, hogy a S. E. T. 23. §. első bekezdése alapján az 1881. LIX. t.-ez. 8. §-ának meg nem felelő viszonkeresetel felperes kérelmére jelen perben nem érvényesíthetőnek mondotta ki, a felülvizsgálati kérelemben e részben felhozott jogszabályokat meg nem sértette, az ellenkövetelés érdeme tekinteteben felhozott pana-