Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

208 több joggal, mint az alzálogjogszerzés idejében az eredeti hitelezd birt. Valamely követelésnek engedmény utján átruházása vagy elöröklése esetében és általában olyan esetekben, midőn a hitelező személyében változás történik ugyan, de az uj hitelező az előbbi hitelezővel jogilag egy személynek tekintendő, áll ugyan az, hogy az adós az eredeti hitelező ellenében érvényesíthető kifogásait annak a jogutódja ellen is megteheti, de abban az esetben, ha valamely telekkönyvileg bekebelezett követelésre egy harmadik személy alzálogjogot szerez, már nem az említett általános jogszabály, hanem a telekkönyvi jogokra vonatkozó különös jogszabályok nyernek alkalmazást. Az alzálogjoggal lekötött ingatlanra bekebelezett zálogjog ugyanis mindaddig, a míg az alzálogjog fenáll, az alzálogjogot szerzett hitelező irányában létezőnek tekintetik és a telekkönyvi rendeletnek az alzálogjogok hatályára vonatkozó 79. §-a értelmében az. alzálogjog, a melynek megszűnte nem bizonyíttatott, a zálogjog törlése után is érvényben marad s ebben az esetben az alzálogjogot szerzett hitelező a jelzálogtulajdonossal mintegy közvetlen jogviszonyba lép s alzálogjoggal biztosított követelésének kielégítését a jelzálog tulajdonosától mint dologi adóstól követelheti. Ezen általános jogszabály alól a telekkönyvi rendeletnek a telekkönyvi törlési perekre vonatkozó, de ebben a perben is irányadóul veendő 150. §-a csak annyiban tesz kivételt, a mennyiben a telekkönyvi bejegyzések megtámadásának időközben nyilvánkönyvi jogot nyert harmadik személyek jogaira is kiterjedő hatályt tulajdonít abban az esetbenr ha a kereset ezek ellen és pedig a megtámadott bejegyzés keltétől számítva három éven belül megindíttatik. Ez a kivételes jogszabály ebben az esetben nem nyerhet alkalmazást, mert a felperes által az 1896. évi szeptember hó 21. napján beadott keresettel megtámadott zálogjog még 1873. évi szeptember 29-én jegyeztetett elő; minthogy tehát a felebbezési biróság Ítéletében csak az állapíttatott meg, hogy Sch. A. mint a jelzálog tulajdonosa kötelezettségének csak a zálogjogot szerzett P. J. irányában tett eleget s e mellett az, hogy a másodrendű alperes jogelőde D. A. 400 írt és járulékaiból állott követelésén felül a most vitás 335 frt tőke és járulékaiból álló követelésére nézve is teljesen kielégíttetett volna, a felebbezési biróság ítélete szerint nem bizonyíttatott, sőt erre vonatkozólag a felebbezési biróság a tényállást meg sem állapította: a másodrendű alperesjavára alzálogjogilag biztosított követelés fenn nem állása az alzálogjoggal lekötött zálogjog bebizonyított eredeti érvénytelensége mel-