Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

198 meg nem állapítható. Abban az esetben azonban, hogy ha a kérdéses műtárgyak hibátlan állapotban történt átadása bebizonyittatik, azt már az alperes tartozik bizonyítani, hogy a kérdéses műtárgyak az átvétel után az ő bibáján kívül álló okból váltak értéktelenekké,, mert abból a felelősségből, a melyet az alperes az őrizete alá vett tárgyakért vállalt, önként következik az, hogy abban az esetben,, hogy ha magát a tárgyak értéktelenné válta mellett sem tartja kártérítésre kötelezettnek, azt a ténykörülményt, a mely őt a kártérítési kötelezettségtől mentesíti, ő tartozik bizonyítani, nem pedig a íélperes azt, hogy a k;n t az alperes közegei okozták, mert a felperes, a ki a kiállított tárgyakra állandó felügyeletet nem is gyakorolhatott,, a kikötött illetékek megfizetésével ellenszolgáltatást is teljesített azért, hogy a kereskedelmi múzeumban elhelyezeti tárgyai megőriztessenek. Nem menti fel az alperest a bizonyítási kötelezettség terhealól az sem, hogy a kiállított tárgyak tisztogatását a felperes rendszerint a saját alkalmazottaival végeztette, és hogy a kereskedelmi múzeum igazgatósága a bemutatott alapszabályok 15. §-a szerint csak a saját közegeinek mulasztásából vagy cselekedeteiből eredő> károkért vállalt felelősséget, mert a kereskedelmi múzeum felügyeleti joga a felperes alkalmazottai által végzett tisztogatás ideje alatt sem szünetelt, következéskép az alperes hivatali közege a kiállított tárgyakra a tisztogatás ideje alatt is felügyelni s a felperes alkalmazottjai által esetleg okozott károkat az igazgatóságnak késedelem nélkül bejelenteni tartozott, hogy az igazgatóság az alapszabályok fent idézett szakasza értelmében a kártérítési kötelezettséget önmagáról elháríthassa. Mindezekből kétségtelen, hogy a felebbezési bíróság a bizonyítási kötelezettség megállapítására vonatkozó kötelező jogszabályokat nem helyesen alkalmazta akkor, a mikor a felperes kötelezettségévé tette annak a bebizonyítását, hogy a kérdéses műtárgyakat az alperes alkalmazottjai törték el. A bizonyításra vonatkozó jogszabályok téves alkalmazása a felebbezési bíróságot az. ítéletében kifejezést is nyert arra a meggyőződésre vezette, hogy a. mennyiben felperes nem bizonyította be azt, hogy a kérdéses műtárgyakat az alperes közegei törték el, nem bír fontossággal a pereldöntésére az a kérdés, hogy a kereset ± tétele alatt megjelölt üvegkehely és a 3. tétel alatt megjelölt talpas pohár ép állapotban adattak-e át a kereskedelmi múzeumnak, s ennek következtében a tényállást erre a lényeges körülményre vonatkozólag meg sem állapította* Minthogy tehát a felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás a.