Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

4 büntető bírósági határozat alapján, melynek jogerőre emelkedéséről meg nem győződött. Ennek a panasznak azonban nincs törvényszerű alapja; mert az 1893: XVIII. t.-cz. nem tartalmaz olyan jogszabályt, hogy a jogerőre nem emelkedett birói határozat vagy az olyan per adatai, melyben nem vett részt az a peres fél, a ki ellen a bizonyíték alkalmaztatik, bizonyítékul nem szolgálhatnának, sőt inkább az idézett t.-cz. 64. §-a értelmében a bíróság valamely tényállítás valóságát, vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmából szabadon Ítélhetvén meg, következik, hogy a mennyiben a felebbezési bíróság ítéletének indokolásában előadta azokat az okokat,, melyek meggyőződését előidézték, nem sértett meg jogszabályt az. által, hogy az említett per adatai és a büntető bírósági határozat alapján a fentebb kiemelt tényállítás valóságát megállapította. Hasonlóan nem sértetett meg jogszabály az által sem, hogy a kereseti követelés tekintetében alperesnek első sorbani felelőssége kimondatott ; mert, a mint a felebbezési bíróság Ítéletének indokolásában helyesen kifejtetett, magának a C) alatti közokiratnak 2. b) pontjából kitűnik, hogy a felek szándéka az volt, hogy a vételár kifizetését a közokirat tanúsítsa; az a közjegyző-jelölt tehát, a ki a G) alatti közokirat felvétele körül alperes nevében eljárt, ugyancsak alperes nevében elfogadhatott, sőt az 1874: XXXV. t.-cz. 56. §-ához képest elfogadni köteles is volt a most idézett t.-czikk 108. §-a szerint a közjegyző hatáskörébe tartozó olyan megbízást is, mely által az adott körülmények között a feleknek imént kiemelt akarata teljesíthető volt. A mennyiben tehát alperes a G) alatti közokiratot aláírásával ellátta, s ezzel a dr. F. M.-nak adott megbízás valóságát beismerte,, kétségtelen, hogy az az okirat felvételével a felek akarata szerint; összekötött további teendőkre is kiterjedt; minthogy pedig az [874: XXX. t.-cz. 17. és 172. §-ai szerint a közjegyző csak felügyelete mellett és saját felelősségére használhat segédeket, s a segédeknek ily minőségben végzett cselekményei a közjegyző cselekményenek tekintendők, kétségtelen, hogy a közjegyzői segédek cselekmenyeiből származó károkért, a mint ez az 1886: VII. t.-cz. 4. §-ának utolsó bekezdésében kifejezést is nyert, a feleknek első sorban maga a közjegyző tartozik felelősséggel,, minélfogva alperes a megbízottja^ dr. F. M. által a felpereseknek okozott kár megtérítésére helyesen, köteleztetett.