Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

72 Perjogi döntvénytár a pesthidegkúti házában, ahonnan az F/l—11. alatti jegyzékben felsorolt — részben özv. W. Izsóné és B. Balázsnénak megőrzésre átadott, nagyobb részben azonban a, felperesek tulajdonát tevő — ingóságokat fegyveres erőszakkal elszállították, a párthelyiségbe vitték, ahol részben egymás között felosztották, részben kiárusították. Kereseti kérelmük az elvitt ingóságoknak a természetben való visszaszolgáltatására irányult, s ennek jogcímeként a 300/1946. M. E. sz. rendeletre utaltak. Utóbb, ezzel a kereseti kérelmükkel vonatkozásban kijelentették a felperesek (15. sorsz. előkészítő iratukban), hogy >>kártérítési« keresetüknek a jogalapja az alpereseknek velük szemben elkövetett bűncselekménye, amelynek következtében az alperesek az okozott vagyoni hátrányt helyreállítani kötelesek. Ennek megfelelően (a 16. sorsz. jegyzőkönyv tartalma szerint) az F/1—11. alatti jegyzékekben felsorolt ingóságokat tételenként értékelve, keresetüket akként módosították, hogy az alpereseket vagylagosan az ingóságok összértékének, 367.580 forint 40 fillérnek és 1944. évi december hó 1. napjától számított 5%-os kamatának a megfizetésére kérték kötelezni. A módosított kereseti kérelmüket előterjesztve, kijelentették azonban a felperesek, hogy ezt a kérelmüket nem kívánják önálló, vagy külön vagylagos kereseti kérelemnek tekinteni, mert a kereset módosításával csupán az a céljuk, hogy bíróság már most állapítsa meg á kereseti ingók pénzbeli egyenértékét, hogy amennyiben a végrehajtás során az ingók fellelhetek nem lennének, az ellenérték erejéig kielégíthessék magukat. Az eredeti kereseti kérelmüket tartják fenn, s annak jogalapjaként a 300/1946. M. E. sz. rendeletet kifejezetten alkalmazni kérik. A fellebbezési bíróság a keresetet azért utasította el, mert a kereset a tényállás tekintetében kártérítési kereset ugyan, a kereseti kérelem azonban ezzel ellentmondóan a 300/1946. M. E. sz. rendeletre alapított birtokkereset. Már pedig, mivel a felperesek nem vállalkoztak annak a bizonyítására, hogy a kereseti ingóságok a kereset beadásakor az alperesek birtokában voltak,—a fellebbezési bíróság álláspontja szerint—a csupán birtokkereset indítására módot adó 300/1946. M. E. sz. rendelettel szabályozott visszakövetelési jog gyakorlásának részükről helye nem lehetr mert birtok csak attól követelhető, aki a dolgot a kereset megindítása idejében birtokban tartja. De a fellebbezési bíróság álláspontja szerint a felperesek kárigényt nem érvényesíthetnek olyan alapon, hogy az alperesek a birtokukban levő ingókat adják ki.