Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár Alaposan panaszolják a felperesek, hogy a fellebbezési bíróságnak ez a döntése jogszabályt sért. Helyes ugyan a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a 300/1946. M. E. sz. rendelet az adott esetre nem alkalmazható. A rendelet szerint ugyanis a visszakövetelő si jog feltétele, hogy annak azzal a személlyel szemben van helye, aki a hatóság közbenjöttével, vagy más módon első szerzőként jutott a zsidó tulajdonban volt ingó birtokába, vagy aki erről tudva, ahhoz további szerzőként jutott. A rendelet l.§-a szerint ezekkel a személyekkel szemben -is azonban akkor van helye a visszakövetelésnek, ha az ingók a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályok folytán előállott helyzet miatt kerültek ki a visszakövetelésre jogosult birtokából. Ez a kivételes jogszabály tehát arra ad módot, hogy az a személj', aki a zsidókra hátrányos jogszabály következtében ingóinak elvonásával sérelmet szenvedett, a rendelet korlátain belül azzal a szerzővel szemben is élhessen a visszakövetelés jogával, akivel szemben őt ilyen jog az általános magánjogi szabályok szerint meg nem illetné. A felperesek azonban nem is állították, hogy a keresetileg visszakövetelt ingók a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó -jogszabályok folytán előállott helyzetben kerültek ki a birtokukból, hanem a kereseti tényelőadás szerint azt tőlük az alperesek, mint a nyilaspárt vezető tagjai önkényesen fegyveres erőszakkal, tehát bűncselekmény elkö vetésé vei vitték el. Kereseti igényüket tehát az alperesek olyan jogellenes cselekményre alapítják, amely a magánjogi szabályok szerint kártérítésre kötelez. Nyilvánvalóan tévesen minősítették tehát a felperesek a keresetbe vitt jogot a kivételes jogszabályként jelentkező • 300/1946. ,M. E. számú rendelet alá vonhatónak. ( . . . mint a fejben I. alatt . . . ) Az a körülmény tehát, hogy a felperesek a keresetnek az- előbbiek szerinti módosításakor kijelentették, hogy továbbra is a 200/1946. M. E. sz. rendeletet kérik alkalmazni, a kereseti igény elbírálásában jelentőséggel nem bír. Mivel pedig — az előbb már kifejtettek szerint — a kereset jogalapjaként jelentkező tényállások nem hagynak fenn kétséget aziránt, hogy a felperesek a kereseti igényüket az alperesek által elkövetett bűncselekményre —az ingek fegyveres erőszakkal történt elvitelére, — tehát az alperesek jogellenes cselekményére alaií.ják, nem lehet kétséges az sem, hogy felperesek kárigényt érvényesítenek az alperesekkel szemben. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a felperesek a módosított kereseti kérelmüktől elállottak és az eredeti kereseti kérelmük fenn-