Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 83 besítve nem lett, a részére szóló ítéleti kiadmányt a férje a községi elöljáróságnál elfogta s a vétívet is ő irta alá, minek folytán nem jutott abba a helyzetbe, hogy az ítélet ellen fellebbezéssel élhessen, ezért azt kérte, hogy a bíróság rendelje el az ítéletnek ügyvédje kezéhez pótlólag leendő kézbesítését. Amennyiben a felhozottak a valóságnak megfelelnek, nyilvánvaló, hogy a bontóítélet alakilag sem emelkedhetett jogerőre, mert ez csak a fellebbezés törvényes határidejének lejártát követő napon következhetik be (Pp. 410. § 1. bek.), ez a törvényes határidő pedig az ítéletnek a Pp. 399. §-ában megjelölt közlésétől, vagyis a törvényszéki eljárásban az ítéletnek a kézbesítésétől számítandó (Pp. 480. §). Amennyiben tehát a szabályszerű kézbesítés az alperes részére meg nem történt, vele szemben a fellebbezés határideje meg sem kezdődött. A kézbesítés szabályait a Pp. III. címének III. fejezete írja elő. Az elsőbírói ítéletnek az alperes részére történt kézbesítését tanúsító vétíven átvevőként a felperes férje neve szerepel. Ezen az alapon a kézbesítés alakilag sem tekinthető szabályszerűen megtörténtnek, (Pp. 157. § 1. bek.), mert a 6.800/1945. M. E. számú rendelet 4. §-ára fektetett bontóper ténybeli alapja az öt évet meghaladó különélés, ezt a bontóper bírósága hivatalból tudja, az ellenérdekű házastársaknak egyikét sem tekintheti tehát olyan családtagnak, akinek kezéhez — mégha egy lakásban laknak is —-a másik fél részére szóló irat perrendszerűen kézbesíthető volna. Az alperes részéről felhozottakat tehát bizonyítás tárgyává kell tenni s valóságuk esetében nem lehet mellőzni az elsőbirói ítéletnek az alperesi ügyvéd kezéhez leendő pótlólagos kézbesítésének elrendelését. Közömbös, hogy az ítélet jogerősnek kimondó elsőbírói végzést az alperes átvette, mert kézbesítésének hiányában az ítélet alakilag nem emelkedett jogerőre, az ezt megállapító határozat tehát nem más, mint, bírói tévedés, amelyen semmit sem változtathat az, hogy az alperes —- a jogban járatlan, egyszerű parasztasszony, a végzés ellen felfolyamodással nem élt. Mindezeknél fogva a Kúria a rendelkező rész értelmében határozott, de tájékoztatásul utal a hasonló esetben már korábban elfoglalt álláspontjára is. (Bp. tszék P. VI. 7.261/Í921. sz. ítélőtábla P. 11.048/1944. sz., K. P. III, 4.312/1934. sz.) Kúria, P. III. 877/1948. — 1948 április 8. 84. (Pp. 563., §. 11. p.) A pénz elértéktelenedése és a forint bevezetése már az alapper tárgyalásának a befejezése után történt, a 6*