Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

74 Perjogi döntvénytár tartásával a kereseti ingók természetbeni kiadását kérték, mert ezzel <jsak a kártérítés módját kívánták megjelölni, nyilván azért, mert a káruk teljes értékben való megtérítését ilymódon remélték. A kereseti kérelmüket tehát a fellebbezési bíróság tévesen minősítette birtokkeresetnek, mert az a kereseti ingók természetbeni kiszolgáltatása mellett is kártérítési kereset. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság a keresetnek mint kártérítésre irányulónak az elbírálásához szükséges tényállást nem állapította meg és ez a hiány ezúttal a Te. 40. §-ának az alkalmazásával sem volt pótolható, a m. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét feloldotta és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kúria, P. VI. 2.681/1947. — 1948 március 18. ' 77. (Pp. 180. § 1. p.) Hatáskör földbirtok visszajuttatása kérdésében Indokolás. Az ú. n. zsidótörvények hatálya alá eső felperesek a romhányi 1.457. számú telekkönyvi betétben A/I. 1. sor-, 115/2. hrsz. alatt felvett ingatlanuk tulajdonjogát — az általuk 19. sorsz. alatt becsatolt véghatározatból kitűnően — annak következtében vesztették el, hogy a földmivelésügyi miniszter őket az 1942 : XV. t.-c. 3. §-ára hivatkozással arra kötelezte, hogy ezt az ingatlant az államnak trilajdonul engedjf'k át. Az iratoknál fekvő telekkönyvi kivonatból kitűnően az ingatlan tulajdonjoga ezt követően — a fentemlített határozat folytán — Nógrád vm. közjóléti szövetkezete javára kebeleztetett be, akitől azt adásvétel címén az alperesek szerezték meg. A 200/1945. M. E. számú rendelet 1. §-a a zsidókra hátrányos megkülönböztetést tartalmazó jogszabályokat s így az 1942-.XV. t.-c.-t is, amely a fentemlített, átengedésre kötelező véghatározat alapjául szolgált, hatályon kívül helyezte ugyan, azonban ezzel azok a jogváltozások, amelyek a fentebb említett jogszabályok folytán az ingatlanok tekintetében létrejöttek, önmagukban még nem váltak hatálytalanná. Ez a következmény ugyanis — amint ez az említett rendelet 9. §-ából, valamint a 600/1945. M. E. számú rendelet 46. §-ából is következik — csak akkor áll elő, ha az arra hatáskörrel bíró hatóság a jogváltozást előidéző intézkedést, illetve ügyletet hatályon kívül helyezi. Megerősíti ennek a következtetésnek a helyességét : egyrészt a 600/1945. M. E. számú rendelet alá eső ingatlanok tekintetében az ugyanezen rendelet 46. §-ának az a rendelkezése, mely szerint a fasiszta törvény értelmében zsidó származásuk miatt földingatlanukat elvesztő személyek azokat csak annyiban kapják vissza, amennyi-