Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

40. A lefoglalt követelés behajtására a Vht. 124. §-a értelmében kirendelt ügygondnok a bíróság által adott megbízás alapján a végre-1 hajtató hitelezők érdekében jár ugyan él, de a végrehajtást szenvedő jogát érvényesíti. Ha tehát a hitelezők kielégítésének a meghiúsítását célzó magatartás vagy összejátszás esete nem forog fenn, a behajtási ügygondnok nem gyakorolhat több jogot, mint amennyit a végrehajtási szenvedő is érvényesíthetne. P. V. 2328/1940.-—27.) 41. (Vht. 17. §.) Ha a végrehajtás alapjául szolgáló közokirat szerint a tartásdíj az elhalt édesanya kezéhez fizetendőiig ugyan, de a kiskorú végrehajtató javára állapíttatott meg, a végrehajtató —- édesanyja elhalálozása folytán — tartásdíjigényét most már személyesen érvényesítheti és a behajtott tartásdíjaknak édesanyja hagyatékaként való beszolgáltatására nem köteles. (Pk. V. 561/1942—3.) 42. (Vht. 119. §.) Tételes törvényeinkben csak úgy, mint bírói gyakorlatunkban egyaránt érvényesül az a jogelv, hogy az iparost az általa végzett munkák díja, a munkást pedig munkabére erejéig más hitelezőkkel szemben törvényes elsőbbség illeti meg, amelyet az iparos az általa készített vagy kijavított és birtokában lévő dologra, a munkás pedig — az esetek különbözőségének megfelelően — majd a munkaadó vagyonára, vagy annak az ő munkájával kapcsolatban álló részére, fmajd a munkás közreműködésével elért munka- vagy terméseredményre, majd az ennek helyébe lépő munkadíjra, vételárra vagy vállalati összegre érvényesíthet. (Pk. V. 4116/1941—28.) 43. (Vht. 51. ~ Vhn. 2. §.) A római (és görög) kathőlikus Egyház javai a m. Kúria 81. sz. T. H.-ának indokolásában is kifejezésre jutó érvényes jogszabályaink szerint általános elidegenítési és terhelési tilalom alatt állanak. Ebből főlyólag azoknak állaga egyáltalában nem, 26