Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

II. Az eljárás szünetelése a perfelvételi, illetve tárgyalási határnapnak elmulasztásával, vagy a szünetelésben való megegyezés bejelentéi sével kezdődik. Ekkor szűnnek meg a perbeli cselekmények és ennek fólytáh a per a szüneteléssel nyomban abba az állapotba jut, amely a bírói gyakorlatnak már az említett 99. sz. elvi határozatban megnyilatkozott álláspontja szerint véget vet az elévülés félbeszakadásának. Az elévülés félbeszakadásának megszűnéséhez pedig önként következő joghatásaként szorosan hozzákapcsolódik az elévülés újrakezdődóse. Ez az okfejtés a részben újabb bírói gyakorlatnak a fentebb követett sorrendben utolsó helyen ismertetett álláspontjával, valamint a M. T. J'+ jáOl. §-ának álláspontjával egyező végső következtetéséhez vezet. Az ezzel az állásfoglalással szemben álló álláspontnak alapvető indoka nyilván az, hogy az eljárás szünetelésének négy hónapra (azelőtt két hónapra) terjedő időszakában az eljárás folytatásának törvényes akadálya van, ilyen esetben pedig a magánjog szabálya értelmében a követelés érvényesítését gátló akadály megszűnéséig nyugszik az elévülés. A pert azonban a felek közös akaratelhatározása juttatja a szünetelés tartós állapotába és pedig akkor is, ha a perfelvételi vagy tárgyalási határnapot kölcsönösen elmulasztják, mert ebben az esetben, ha a határnap elmulasztása nem volt szándékos, a mulasztó fél a mulasztás vétlenségének valószínűsítése alapján a mulasztás után nyomban új határnap kitűzését kérheti. Az eljárás szünetelésének a peres eljárás folytatását négy hónap elteltéig gátló következményét nem lehet tehát kívülről ható és a követelését érvényesítő fél által ki nem kerülhető jogi akadálynak tekinteni, már pedig az elévülés nyugvását csak ilyen kényszerű akadály idézi elő. Ezeknél fogva az elévülés szabályai elvi okokból nem kívánják, hogy a szünetelés állapotának kezdete és az elévülés időfolyamának újra megindulása közé az elévülés nyugvásával egyet jelentő időköz ékelődjék, vagyis hogy az elévülés félbeszakadásának megszűnését ennek önként következő magánjogi hatása nyomban ne kövesse. De gyakorlati szempontok sem követelik az elévülés újrakezdödésének a szünetelés kezdeténél későbbi időre tolódását. Lehet ugyan olyan eset, hogy a "követelés négy hónapot meg nem haladó kivételesen rövid elévülési idő miatt a szünetelés kényszerű időtartama alatt elévülhetne, de annak folytán, hogy az eljárás szünetelése a felek akaratától függ, a követelését érvényesítő felet az elévülés veszélye ilyen esetben sem fenyegeti. Ehhez a szemponthoz hozzájárul, hogy az eljárás szünetelése nem indítja meg okvet'enül az elévülés szakadatlan időfolyását. Megtörténhetik ugyanis, hogy az elévülés a szünetelés alatt a magánjog szabályainál fogva nyugszik vagy félbeszakad (pl. a felek egyességi tárgyalásainak vagy a követelés elismerését jelentő részletfizetéseknek következtében). Az ilyen 5