Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

Emellett érdemleges kérelmet is terjesztett elő a kisajátított puszta telekrészek 60, illetőleg 10 P-ben — (a szakértői vélemény elfogadásával) — megállapított kártalanítási árának 200 P-re felemelése iránt. Az e kérelem felett dönteni hivatott VII. Tanács a vitás elvi kérdést a rendelkező részben foglaltak szerint szövegezve, &7, iratokat a Te. 128. §-ának 1. pontjára hivatkozással áttette a m. Kúria elnökéhez. A m. Kúria elnöke azután 1945. El. XII. C. 1/7. sz. a. kelt átiratával a vitássá vált elvi kérdést a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanács elé utalta. II. A pénz a gazdasági életben egyfelől a javak forgalmát közvetíti (csereeszköz), másfelől a javak árának a jelzésével kifejezi azt az értékviszonyt, amelyben a pénzegység az egyes jószágokkal és munkateljesítményekkel s maguk a javak és szolgálatok egymással állanak (értékmérő). önként érthetőleg a pénz, ezt a fontos közgazdasági szerepét kifogástalanul csak akkor töltheti be, ha a törvényesen megállapított értékmérósében sem belföldi, sem külföldi viszonylatban huzamosabb időn át nagyobb jelentőségű változás nem állt be, vagyis, ha vásárló ereje a javak nagy részét érintőleg úgy belföldön, mint külföldön, állandónak mondható, Ennpk az — egyébként viszonylagos — értékállóságnak megrendülésével azonban nagyobb gazdasági válságok idején mindig számolni kell. Ez a következmény fenyegette az 1930-as évek elején jelentkező gazdasági válság alkalmával a magyar pénz értékállóságát is s az akkori magyar kormányzat a devizaforgalom korlátozása mellett az ú. n. aranypengőrendeletekkel kísérelte meg a pengő értékébe vetett bizalom csökkenésével járó válság elmélyülésének a megelőzését s a pengő vásárló erejének a főként belföldi viszonylatban fenntartását. . A 4.560/1931. és 4.600/1931. M. E. sz. a. kibocsátott ezek a rendeletek törvényi (ex lege) átértékelési lehetőséget helyeztek kilátásba annak kimondásával, hogy a tágabb értelemben vett magánjogi címen alapuló pengőkövetelések, ha 1931. évi augusztus 15-ike előtt, vagy bár ezt követőleg, de oly időpontban határoztattak meg, amikor a Magyar Nemzeti Bank az aranypengő jegyzését meg nem kezdte — (hacsak a jogügylet ellenkező kikötést nem tartalmaz) — aranypengőre fordulnak át — (amelyen 026315789 gramm finom aranyat kell érteni) — a tartozások teljesítésében tehát további rendelkezésig 1 aranypengőt 1 pengővel kell számítani. Ez az átértékelési lehetőség azonban valósággá sohasem válott, mert az aranypengő jegyzését — jóllehet ezt a rendeletek kibocsátásakor szem előtt tartott közforgalmi értékviszonyváltozások megokolttá tették volna — mind a mai napig nem kezdték meg. Azok a fontos közgazdasági és nemzetközi tekintetek egyébként, amelyek a jegyzés megkezdése elrendelésének korábban akadályai voltak, 2 I