Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam I. kötet (Budapest, 1948)

összefüggő ezekben a kérdésekben a felek beláthatatlan ideig bizonytalanságban nem hagyhatók. Való ugyan, hogy a rendelet 4. §-ának ötödik bekezdése ezekkel az igényekkel kapcsolatban az ^érvényesítheti* kitételt használja, ez azonban nem azt jelenti, amit abba az alperes belemagyarázni akar, nevezetesen nem azt jelenti, mintha a nő tetszésétől függene ezeknek az igényeknek a bontóperben vagy külön perben való érvényesítése. E részben a jogszabályt a H. T. 90. §-a és 94. §-a, valamint a Pp. 695. §-a állítja fel, amelyeket azonban a rendelet 4. §-a alapján indított bontóperekben a rendelet szellemének megfelelően a változott helyzethez mérten kell alkalmazni, vagyis az ily igényeket, ha nem is magában a bontó ítéletben, de magában a bontóperben kell elintézni. Az ötödik bekezdés ^érvényesítheti* kitételének helyes értelmét a következő mellékmondat adja meg : La a pert nem ó indította. Vagyis a nő ezeket az igényeket az ily perekben viszontkereset nélkül mint alperes is érvényesítheti. A házasságnak jogerős felbontásával a kötelék megszűnik, elvileg tehát ezt követően a nő a H. T. 94. §-ának utolsó bekezdése értelmében férje nevét csak abban az esetben viselheti, ha ezt a jogát a bíró a felbontó ítéletben kimondta, az ideiglenes nőtartáshoz való joga pedig megszűnik, vagyis a nő a jogerősen megítélt ideiglenes nőtartást etm követelheti többé a volt férjétől. A köteléknek elkülönített végítélettel történt felbontása és a névviselés és végleges nőtartás tárgyában való rendelkezéseknek a végítéletre való utalása esetén ezeknek a jogszabályoknak merev alkalmazása a nő sérelmével járhat, amennyiben az elkülönített végítélet és az érintett igények tárgyában hozandó végítélet közötti időben akkor is elesnék ezektől a jogaitól, ha azok ót megilletik. A fenti jogszabályoknak az új helyzethez mért alkalmazása tehát annak kimondását teszi szükségessé, hogy a névviselés és nőtartás tekintetében a feleségnek szerzett jogai az ezeknek tárgyában rendelkező bontóperi végítélet jogerőre emelkedéséig érintetlenek maradnak, vagyis eddig az időpontig férje nevét viselheti a részére megítélt ideiglenes nótartási díjat pedig végrehajtás útján is behajthatja. Ilymcdon az elkülönített végítélet hozatala a nőre sérelemmel nem járhat, viszont a rendelet célja akadálytalanul beteljesedhetik. A Polgári Határozatok Tárába 411. szám alatt felvett elvi határozat a végleges nőtartást illetően lehetővé tette, hogy a nő ennek bontóperi érvényesítése helyett ehhez való jogát a perben kifejezetten fenntarthassa. A m. Kúria nem látja akadályát annak, hogy ez a szabály, — mint amely éppen a köteléki per egyszerűsítését célozza, — a rendelet alapján indított bontóperekben is alkalmazást nyerjen. Az elkülönített végítélettel befejezett pernek költsége független a végítélet eredményétől, ezért a Pp. 424., 425., 508. és 543. §-a alapján az alperest mint pervesztest a fellebbezési és felülvizsgálati eljárás költségében 114