Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

-62 Perjogi Döntvénytár. ingyenességnek vagy a díjazás feltételhez kötött voltának bizonyítása a megbízót terheli. (Kúria 1933. szept. 29. P. IV. 2412/1933. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár I. 208., XIII. 35. 88. Ha a szakértők nagyobbára olyan véleményt •adtak, amely nem ténykörülményekre vagy szokásra, hanem jogkérdésekre vonatkozik, amelyeket a bíróságnak kell eldöntenie: a bíróság nem hivatkozhatik a szakértőknek a vitás kérdésekben elfoglalt jogi véleményére. (Kúria 1934. ápr. 6. P. VII. 5088/1932. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár VIII. 22., Dtár új f. XXXV. 48., IV. f. V. 34. ; Fabinyi—Gottl gyűjt. VI. 1202. 89. Ha a bíróság az ugyanazon jogi és ténybeli alapon, más felperes által ugyyanazon alperes ellen lefolytatott korábbi perben megállapított tényállásra utalva, azt teljes egészében átvette, magáévá tette, ez egyenlő értékű azzal, mintha a bíróság a tényállást a folyó perben felvett bizonyítás eredményének a mérlegelésével állapította volna meg. (Kúria 1934> márc> 7> p n 3739^932. sz>) = V. ö. Perjogi Dtár I. 104., II. 210., XVI. 26., XVII. 19. 90. Jogszabályt sért a fellebbezési bíróság akkor, amidőn a további tanúbizonyítást a bírói meggyőződés megalkotására alkalmas okok kifejtése nélkül azzal a puszta kijelentéssel mellőzi, hogy a további tanúkihallgatástól eredményt nem vár. Abból ugyanis, hogy a kihallgatott tanúk a tényállítás valóságát nem igazolták, illetve vallomásuk hitelt nem érdemel, semmiféle következtetés nem vonható arra, hogy a további tanúkihallgatás is ugyanerre •az eredményre vezet. (Kúria 1933. okt. 17. P. IV. 5759/1932. sz.) = V. ö. Kovács : Pp. magy. II. kiad. 656. lap VI. ; Perjogi Dtár XIII. 37., XVII. 46., 109.