Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

9:2 Perjogi Döntvénytár. A gépkocsi elszállásolása tekintetében kötött ügylet azonban nemcsak a gépkocsi számára férőhely használatának átengedését, hanem egyúttal a gépkocsi szakszerű őrzésének és tisztításának elvállalását is magában foglalja. S e részben figyelembe veendő, hogy az őrzés a gépkocsiszállás tulajdonosa részéről fokozottabb tevékenységet igényel, tekintettel különösen a tűzveszélyességre és illetéktelen egyének beférkőzésének lehetőségére. Az ügylet tehát az őrzésre és tisztításra való figyelemmel az ipari vállalkozási szerződés alkatelemeit is tartalmazza,, mert az őrzésben és tisztításban megnyilvánuló munka azt célozza, hogy a gépkocsi kellőkép megóva és gondozott állapotban álljon mindenkor a fél rendelkezésére. Ehhez képest a gépkocsiszállásdíj nemcsak a használatra átengedett férőhely bérét tartalmazza, hanem ipari vállalkozás díját is. A szállásdíj azonban rendszerint elválaszthatlanul magában foglalja a használatra átengedett férőhely bérét és az őrzés, valamint tisztítás vállalkozói díját. Abból a szempontból vizsgálva a kérdést, hogy a bérbeadót illető törvényes zálogjog kiterjed-e az egész szállásdíjra mint egységes követelésre, a jogegységi tanács figyelemmel volt arra, hogy habár a gépkocsi elszállásolásánál az őrzés és tisztítás elvállalásának fontos szerepe van, mégis abban a bérleti elem tekinthető uralkodónak, mert a bérleti viszony a szerződés tartama alatt állandó. Ugyanis a gépkocsiszállás tulajdonosa a szerződés tartama alatt akkor is, ha a gépkocsi a szálláson kívül van használatban, a gépkocsi számára zárt férőhelyet, esetleg a közösben a nyilt férőhelyet fenntartani kénytelen, mivel a gépkocsi minden percben befuthat a szállásba, míg ezzel szemben az őrzés és gondozás kötelezettsége a szerződés tartama alatt is rövidebb-hosszabb ideig nyugszik azalatt, míg a gépkocsi a szálláson kívül van használatban. Ezek megfontolása alapján a jogegységi tanács arra az eredményre jutott, hogy a gépkocsiszállás tulajdonosát az egész szállásdíjkövetelése tekintetében az 1881 : LX. tc. 72. §-ának második bekezdése értelmében a bérbeadó javára biztosított törvényes zálogjog illeti meg az ebben a törvényes rendelkezésben foglalt korlátok között. A vitás elvi kérdés szempontjából foglalkozott a jogegységi tanács azzal a kérdéssel is, hogy gépkocsiszállások tulajdonosainak szállásdíjkövetelésére nem nyerhet-e alkalmazást az 1924 : XIII. tc. 7. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a fogadósnak a vendég elszállásolásából és egyéb szükségleteinek fedezéséből eredő követelései biztosítására törvényes zálogjoga van azokon a dolgokon, amelyeket a vendég a fogadóba behozott.