Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XIX. kötet (Budapest, 1935)

Perjogi Döntvénytár. 85 6300/1932. M. E. számú rendelet 35. §-a alapján a végből lépett fel, hogy a végrehajtást szenvedők ingatlanaira a feljegyzés törlésével kapcsolatban az árverés kitűzését kérhesse. A kérvénynek erre a tartalmára tekintettel a kir. Kúria azt annyival inkább végrehajtási és nem telekkönyvi ügyként bírálta el, mert a 6300/1932. M. E. számú rendelet 35. §-ának 3. bekezdésének rendelkezése szerint a telekkönyvi hatóság e kérvény felett az egyes fizetésképtelen adósok végrehajtási és árverési védelmét szabályozó olyan elvek szerint határoz,, amelyek a szorosan vett telekkönyvi eljárási jogszabályokkal kapcsolatban egyáltalában nincsenek. Ha pedig ezek szerint a jelen ügy végrehajtási ügy, úgy a másodbíróságnak ebben az ügyben hozott végzése ellen további felfolyamodásnak helye nincs. A másódbíróságnak lényegileg az árverés elrendelhetésének kérdését érintő végzése ugyanis nem tartozik sem az 1881 : LX. t.-cikkben helyenként felsorolt, sem az 1912 : LIV- tc. 40. §-ának 3. bekezdésében kiemelt ama másodbírói végzések közé, amelyek ellen a harmadbírósághoz további felfolyamodásnak volna helye. Az adósok védelme érdekében hozott különös jogszabályok pedig, így a 6300/1932. M. E. rendelet is, a végrehajtási korlátozásoknak minősített kedvezmények tárgyában hozott végzéseket illetően nem tartalmaznak olyan kivételes rendelkezéseket, amelyek a felfolyamodás jogát a végrehajtási törvényben foglaltaktól eltérően szabályoznák és e végzéseket kivonnák az alól az elv alól, hogy végrehajtási ügyekben a máscdbíróság végzései ellen további felfolyamodásnak csupán a törvényben helyenként felsorolt kivételes esetekben van helye. Mindezeknél fogva a másodbíróság végzése nem tartozik azok közé a végzések közé, amelyek ellen további felfolyamodás helyet foghatna. = Ugyanígy 2646—3733—4614—5032—5322/1933. sz. 144. A harmadosi jogviszonyból keletkezett követelés tartás, élelmezés, életjáradék, nyugdíj és ezekhez hasonló természetű követelések fogalmi körébe nem vonható, miért is az 1881: LX. tc. 42. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazhatóságát a harmadosi jogviszonyból támasztott és megítélt követelés jellege ki nem zárja. (Kúria 1934. febr. 16. Pk. V. 259/1934. sz.) = V. ö. Kúria XVI. t. ü. döntv. ; Polg. Törv. Jog Tára VII. 37. ; Új Dtár 1914/15. évi 1088. sz. ; Jogi Hírlap II. 1305.