Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 55 ték (vagy az bejegyzendő lett volna), az pedig nem tehető fel, hogy a törvény választottbíróságra engedjen bízni olyan ügyet, amelyben azt sem engedi meg, hogy az államnak más bírósága ítélkezzék, mint amelyet ő kijelölt. Hiszen a Pp. 767. §-a a választottbíróság kikötését csak arra az esetre zárja ki, ha a felek a szerződés tárgyáról (magánjogi értelemben) szabadon nem rendelkezhetnek. Ilyképpen tudatosan elejtette a választottbírósági hatáskörnek a korábbi perjogi szabályokban (1868 : LIV. tc. 495. §-a a törvény 53. §-ára utalással) érvényesült azt a korlátját, hogy a felek nem ruházhatják választottbíróságra olyan peres ügyeik eldöntését, melyekben a rendes bírói illetékességtől eltérésnek nincs helye. A kizárólagos illetékességből magában véve még nem következik a szerződés tárgya felőli szabad rendelkezés hiánya. Ellenmondás sincs olyan törvényi rendelkezésben, hogy bizonyos ügyben az állam bíróságai közül csak egy meghatározott bíróság járhasson el, e mellett azonban ezt az ügyet a felek szerződése az állami bíróságok hatásköréből kivehesse. A közkereseti társaság feloszlása felől pedig a tagok a K. T. 98. §. 1. bek. 4., 6., 7. és 8. pontokból kitűnőleg szabadon rendelkezhetnek, az magánjogi — vagyonjogi — ügyletük tárgya lehet (amitől teljesen független a cégbírósági bejelentésekre vonatkozó kötelezettség). A feloszlatásra, mint a közkereseti társasági szerződéssel kapcsolatos jogviszonyra a választottbíróságnak kikötött hatásköre azonban természetesen csak akkor állhat meg, ha maga ama kikötés egyéb okból nem érvénytelen, illetve hatálytalan, különben pedig a feloszlatás kérdése is a rendes bíróság elé, mégpedig mivel a közkereseti társaságot Pesterzsébet székhellyel kellett volna megalakítani, a pestvidéki kir. törvényszék elé tartoznék. A feloszlatási másodlagos kereseti kérelemre vonatkozó pergátló kifogást sem lehetett tehát ezúttal még eldönteni, hanem azt is a választottbírósági kikötés érvényességének, illetve hatályosságának érdemi jogerős elbírálása utáni időre kellett fenntartani. Dr. L. F. másodrendű alperessel szemben a kereset csak annak a megállapítására irányul, hogy érvénytelen (illetve hatálytalanná vált) az a A) jelű okirat, melyben a felperes és K. L. elsőrendű alperes a közkereseti társasági szerződésükkel kapcsolatosan 1929. július 2-án arra kötelezték magukat (a közkereseti társaság nevében is) dr. L. F. másodrendű alperessel szemben, hogy mentesítik őt az ifj. K. L. és Társa buda-