Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

50 Perjogi Döntvénytár. taló ítéleti döntést a Pp. ugyancsak nem tekintette készpénzbeli követelésnek, mert hiszen annak dacára, hogy a Pp. 415. §-ának 4. pontja értelmében olyan ítéletek, amelyekben a marasztalás összege járulékok nélkül kétszáz korona készpénzt meg nem halad, végrehajthatónak nyilvánítandók, a Pp. 415. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéssel a csupán perköltségben marasztaló ítéletek végrehajthatóságát annak dacára, hogy a perköltség is készpénzben térítendő meg, mégis kizárta, nyilvánvaló, hogy az eme a perköltségben marasztaló ítéletet készpénzbeli követelésben marasztaló ítéletnek ugyancsak nem minősítő törvényt egyáltalában nem megváltoztató, hanem csak életbeléptető Ppé. 51. §-a sem vonta, de nem is akarhatta a csupán perköltségben marasztaló ítéletet a készpénzbeli követelésben marasztaló és tehát biztosítható ítéletek fogalmi körébe venni, amit a legtökéletesebben megvilágít éppen a Ppé. 52. §-ában foglalt rendelkezés. Az 52. § értelmében ugyanis, ha a bíróság a készpénzbeli követelésben marasztaló ítéletben a teljesítésre a fellebbviteli vagy ellentmondási határidőnél rövidebb határidőt szabott és az ítéletet a fellebbvitelre tekintet nélkül végrehaj thatónak nem nyilvánította, biztosítási végrehajtásnak már akkor van helye, ha a marasztalt fél az ítéletnek a teljesítési határidőben nem tesz eleget. Minthogy ebből a rendelkezésből kitűnőleg ugyanis a készpénzbeli követelés teljesítésére megszabott rövidebb teljesítési határidő lejártával csak úgy van biztosítási végrehajtásnak helye, ha az ítélet fellebbvitelre való tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánítva nincsen, a Pp. 415. §-ának utolsó bekezdése értelmében a csupán perköltségben marasztaló ítélet végrehaj thatónak nyilvánításáról pedig soha szó sem lehet, az 52. §-ba foglalt ennél a rendelkezésnél fogva arról a készpénzbeli követelésről, amelyben marasztaló ítéletről az 51. § rendelkezik és amely az 52. § értelmében végrehaj thatónak nyilvánítható, nem lehet szó csupán perköltség esetében, mert hiszen az ilyenről rendelkező ítélet soha végrehaj thatónak nem nyilvánítható. A kifejtettek alapján a felfolyamodásnak hely adható nem volt. = Ad II. : Oly esetben, amikor az ítélet nem egyedül perköltségben marasztal és így biztosítási végrehajtásnak helye van, a Ppé. 18. §-ából és az annak alapján kifejlődött gyakorlatból következtethető, hogy a perköltség erejéig az ügyvéd a biztosítási végrehajtást saját nevében kérheti. 47. Amikor a bíróság két pert egyesített és az alperesek mszontker eseteket is támasztottak, a közös törvény-