Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 43 A 2.-/. alatti alapszabályok 50. §-ában, éppúgy mint az ezen alapszabályokat megelőző alapszabályokban is, az a rendelkezés foglaltatik, hogy ez alapszabályok életbelépésével a régi alapszabályok érvényüket vesztik. E tényállás mellett az alperesnek a Pp. 180. § második bekezdésének 4. pontjára alapított az a pergátló kifogása, hogy a kereseti rokkantsegély iránti követelés érvényesítésére a felek a 2//. alatti alapszabályok 33. §-ábarf a választottbíróság eljárását kötötték ki, nem állhat meg a következő okokból. Az egyesület és tagjai közti jogvitáknak a rendes bírói hatáskörből elvonása s választottbíróság hatáskörébe utalása kívül esik az alapszabályi rendezés tulajdonképpeni tárgykörén s ezért a választottbírósági szervezet alapszabályi megváltoztatásának az egyes tagokra vonatkozó joghatálya nem dönthető el az alapszabálymódosítás általános joghatályának elve alapján. A választottbíróságra vonatkozó újabb alapszabályi rendelkezést tehát azon az alapon, hogy az alapszabályok módosítása minden tagra egyaránt kihat, a peresfelek közt létesült választottbírósági írásos szerződéssel egyenlő hatályúnak tekinteni nem lehet, hanem vizsgálni kell, hogy az illető tag részt vett-e vagy vehetett-e az alapszabályok módosításának elhatározásában s hogy így az újabb alapszabályokban foglalt és a korábbitól lényegesen eltérő választottbírósági kikötés közvetlenül vagy közvetve az ő akaratelhatározására vezethető-e vissza. A fentiek szerint a felperes legutóbb csak az Fv/3. alatt csatolt alapszabályok megalkotására gyakorolhatott befolyást, míg a 2.7- alatt csatolt alapszabályok megalkotására, amelynek 33. §-ára az alperes pergátló kifogását alapítja, sem közvetlenül, sem közvetve, a kiküldöttek megválasztása útján, befolyást nem gyakorolhatott. Márpedig a két alapszabálynak a választottbíróságra vonatkozó rendelkezései lényeges eltérést mutatnak, amennyiben az Fv/3. alatti 36. §-ában foglalt rendelkezéssel szemben a 2.7. alattinak 33. §-aavitás kérdésekben ítélkező választottbírák számát 4-ről 2-re, azoknak a tagoknak számát, akik közül a felek választottbíráikat megnevezhetik, 120-ról 100-ra szállítja le s az elnök személyére vonatkozó azt a rendelkezést, hogy elnök csupán valamely kir. bírósághoz kinevezett ítélőbíró lehet, elhagyja. Ezek szerint a 2//. alatti alapszabályok 33. §-ában foglalt rendelkezés a felperessel szemben — a fellebbezési bírósági ítéletnek helytálló jogi álláspontja értelmében — nem bírhat választottbírósági szerződés joghatályával.