Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 37 tc.-nek a Pp.-ben szabályozott kérdésekre, tehát a polgári eljárás felfüggesztésére és a büntető ítélet kötelező erejére vonatkozó rendelkezéseinek hatálya megszűnt: ezzel a kir. Kúriának a Pp. életbelépése előtti gyakorlata elvesztette azt a törvényi alapot, amelyen annak idején fölépült, az ahhoz való ragaszkodás tehát ellentétben állana a Pp. fentebb kiemelt rendelkezéseinek helyes értelmével. Mindezeknél fogva a jogegységi tanács a polgári bíróság teljes önállóságának az álláspontjára helyezkedett, vagyis nemcsak a felmentő, hanem az elítélést tartalmazó büntetőbírósági ítéletnek sem tulajdonít a polgári bíróságra kötelező hatályt s a 198. számú elvi határozatban a bűnösséget kimondó ítélet kötelező erejére vonatkozó elvi kijelentést fenntarthatónak nem találta. Ami mármost azt a felmerült aggodalmat illeti, hogy a polgári bíróságnak a büntető ítélettől való függetlenítése a büntető igazságszolgáltatás tekintélyének az elhomályosítására és a hatáskörök összezavarására vezethet, ennek a jogpolitikai szempontnak a megfontolása a törvényhozást illette akkor, amikor a Bp. és a Pp. megalkotásával a polgári és a büntetőbírósági eljárásnak önállósága mellett foglalt állást. A bíróságnak alkalmazkodnia kell a törvény félremagyarázhatatlan rendelkezéséhez és a jogegységi tanács csupán megnyugtatás céljából foglalkozik az említett aggodalommal. Az ellentétes bírói véghatározatok, amelyeknek elkerülésére mindenesetre törekedni kell, teljesen ki nem küszöbölhetők. A polgári perújítás és a büntető újrafelvétel is jogerős bírói határozatok ellen irányul. A jogegységi és teljes-ülési döntvényjogot is az ilyen elkerülhetlen ellenmondásoknak legalább elvi kérdésekben a jövőre való kiküszöbölhetése hívta életre. A bírói tekintélyt az anyagi igazsággal ellenkező döntések veszélyeztetik a legérzékenyebben. Az anyagi igazságot fogadta el vezérlő elvül törvényhozásunk, amidőn úgy a polgári, mint a büntetőbírót az igazságnak saját hatáskörében való önálló kutatására és megállapítására feljogosította, habár számot vetett azzal, hogy e mellett a rendszer mellett az ellenmondó döntések teljesen meg nem szüntethetők. A Bp. törvényjavaslatának 491. §-ához fűzött miniszteri indokolása (712. lap) is a szembenálló érdekek gondos méltatásáról tanúskodik. «A polgári bírónak abból a jogából, — így szól az indokolás — hogy az igény felett önállóan határoz, önként folyik, hogy e részben teljesen független a büntetőbíróság megállapításától. Az ellentétes ítéletek hozása, mely ebből előállhat, nem tűnik