Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

38 Perjogi Döntvénytár. fel visszásnak, mert a magánjogi igény eldöntése csak mellékes tárgya a bűnvádi eljárásnak, önálló elbírálása pedig a polgári bíróság természetes hatáskörébe tartozik.» A joggyakorlatban különben sem kell attól tartani, hogy a polgári bíróság rendszeresen ellentétes álláspontra fog helyezkedni a büntetőbírósággal. A polgári bírónak a büntető ítéletet, mint bizonyítékot, gondosan mérlegelni kell s különösen abban az esetben, ha a büntetőügyben vádlottként és sértettként résztvett személyek állanak a polgári perben egymással szemben, behatóan meg kell fontolnia a bizonyítás elrendelésének a kérdését. De a peresfeleknek ilyetén szereplése mellett sem lehet a polgári bíróságot elvben elzárni a bizonyítás megismétlése és esetleges kiegészítése elől. Különösen indokolt lehet ez abban az esetben, ha a büntető ítéletnek csekély súlyú bűncselekmény (pl. kihágás, culposus vétség) volt a tárgya, amelynek alapján az elítélt ellen utóbb a polgári bíróság előtt tetemes kártérítési igényt támasztanak. Előfordul, hogy ilyen esetben a kisösszegű pénzbüntetésre vagy rövidtartamú szabadságvesztésre ítélt személynek, különösen ha a reá kirótt büntetésnek már eleget tett, büntetése kegyelemből elengedtetett vagy annak végrehajtása felfüggeszt etett — egyáltalán nem áll érdekében a büntetőügy újrafelvétele s éppen ezért a magánjogi igénnyel szemben való védekezésre kíván szorítkozni. Ezeket az eseteket tartva szem előtt, aligha lehet jogpolitikai indokot olyan perjogi berendezkedés mellett felhozni, mely az elítéltet arra kényszerítené, hogy a magánjogi igénnyel szemben való védekezése érdekében előzetesen a büntetőügy újrafelvételével kísérletezzék s igazságának bizonyítása céljából egymást követően az összes büntető és polgári fórumokat, esetleg hat bírói hatóságot mozgasson meg. Az is figyelmet érdemel, hogy gyakran a magánjogi igény — éppen tetemes voltánál fogva — sokkal magasabb fokú bíróság végeldöntése alá tartozik, mint az a csekélyebb súlyú bűncselekmény. Sűrűn előfordul az is, hogy a magánjogi igényt az elítélttől különböző harmadik személlyel szemben érvényesítik, akinek a büntetőügy menetére befolyása nem lehetett, az újrafelvétel kérdésében pedig közvetlen indítványozási joga nincs. Ezeknek a megfontolása alapján a jogegységi tanács a vitás elvi kérdést a rendelkező rész értelmében döntötte el. Szükségesnek tartotta azonban a jogegységi tanács annak kiemelését, hogy ha valamely különleges jogszabálynál fogva