Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytár. 29 hajtató az újabban megjelölt ingatlanról korábban hibáján kívül nem tudott, ha az adós az ingatlant később szerezte (örökölte), ha a behajtandó követelés kis összegű stb. Ugyanígy jelesül az eset körülményeinek méltatásával kell dönteni az ingatlanra vonatkozó újabb kérelem költségének viseléséről abban az esetben is, ha az előbb elrendelt végrehajtást még nem is foganatosították. Ez az eset ugyanis — tekintettel a törvény 43. §-ára — más elbírálást kíván, mint az, amelyben a folytatólagos végrehajtást a 117. § utolsó bekezdésére hivatkozással csupán ingókra kérik és ebben az esetben is — amint a fent példaképpen kiemeltek is mutatják — éppen úgy indokolt lehet az, hogy a végrehajtató az újabban végrehajtás alá vonandó ingatlant a korábbi kérvényében meg nem jelölte, mint ahogy indokolt lehet akkor, ha az elrendelt végrehajtás már foganatosítva van. De nem is lenne helyes a végrehajtatót a korábban elrendelt végrehajtás foganatosítására, tehát esetleg több költség okozására azzal szorítani, hogy különben az ingatlanra vonatkozó újabb kérelem költségét a bírósága végrehajtást szenvedő terhére semmiképpen nem állapítja meg. Ez nem lenne összhangban a törvénynek és a jelen döntésnek azzal a céljával sem, hogy az indokolatlan költségszaporításnak útját állja, de a szükséges és indokolt költségtől a végrehajtatót ne zárja el. Ez az elvi szempont az, amely a költség viselésének kérdésében legjobban útbaigazít és ezt tartotta szem előtt a jogegységi tanács is, amidőn — a bíróságok nagyobb részének eddigi gyakorlatával egyezően — a rendelkező rész szerint döntött. Kelt Budapesten, a kir. Kúriának közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1931. évi december hó 14. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1931. évi december hó 18. napján tartott ülésében. 37. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 48. számú polgári döntvénye. Az 1912: LIV. te. 18. §-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezését alkalmazni kell akkor is, amikor a fél az ügyvédnek a díjakra és kiadásokra vonatkozó igényét jogosnak el nem ismeri, kivéve ha a fél kifogása az említett szakasz negyedik vagy ötödik bekezdése szerint vagy a miatt alapos, mert az ügyvéd megbízása igazolva nincs.