Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

XXIV Ta rtalommutaló. tartásról történt lemondást tartalmazó nyilatkozatát megtévesztés következtében adta be és állította ki, a perenkívüli telekkönyvi eljárásban figyelembe nem vehető s így az az elsőbíróság végzésének megváltoztatására alapul nem szolgálhat. — II. A saját jelzálogjognak az elsőbíróság által rangsorfenntartás nélkül elrendelt törlését megváltoztató s a törlési kérelmet elutasító másodbírói végzés ellen a következő jelzálogos hitelezőnek felfolyamodási joga van Ügyvédi díj megállapítása és elsőbbsége (Ppé. 18. §.) 27. I. A kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a Ppé. 18. §-a alapján hozott költségmegállapító végzésben foglalt költség öszszege az ügyvédi munkadíjak és költségek tekintetében indított későbbi behajtási perben csupán abban az esetben irányadó, ha a Ppé. 18. §-a alapján lefolytatott eljárás szabályszerűen hozott jogerős végzéssel fejeztetett be. — II. Ily irányadó és jogerős megállapítás hiányában csupán az ügyvédi költséget érvényesítő perben kell a bíróságnak döntenie a fölött, melyik az az összeg, amely a munkát elvégző ügyvédet vagy annak jogutódját megilleti. Az ezt eldöntő ítélet hozatala az a jogi tény, amely az ügyvédi díjak és költségek iránti követelést meghatározhatóvá teszi. Amidőn tehát a követelést az ügyvéd vagy annak jogutódja oly időben érvényesíti, amelyben a törvényes fizetési eszköz máinem a korona, de a pengő, az ily követelés nem esik átértékelés alá, hanem pengőértékben keletkezik és ebben határozandó meg. Éspedig abban az értékben, amelyet az elvégzett ügyvédi munka a bírói megítélés idejében képvisel. Ily esetben tehát az 1928 : XII. tc. 32. §-ának a külföldi hitelező valorizációs igényét korlátozó rendelkezése nem alkalmazható 28. A külföldi bíróságnak külföldi pénznemre szóló díjmegállapítása a Romániával szemben fennálló viszonosság hiánya miatt nem lehet a magyar állampolgár alperes ellen irányadó és kötelező. Nem pedig akkor sem, ha a bírósági határozat a magyar Ppé. 18. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelően is hozatott és jogerőre emelkedett 35. A csődtömeggondnok azokban a perekben, melyekben a tömeghez tartozó vagyon tekintetében az 1881 : XVII. tc. 100. §-a értelmében képviselői jogkörében eljár vagy eljárt, a Ppé. 18. §-a alapján a per bíróságánál felmerült költségeinek és díjainak a csődtömeggel szemben való megállapítását nem kérheti, hanem az ilyen költségek és díjak megállapítása is a csődbíróság (Cst. 103. §) hatáskörébe tartozik. . . 37. Az 1912 : LIV. tc. 18. §-ának az ügyvédi díjak és kiadások megállapításáról szóló rendelkezését alkalmazni kell akkor is, amikor a fél az ügyvédnek a díjakra és kiadásokra vonatkozó igényét jogosnak el nem ismeri, kivéve ha a fél kifogása az említett szakasz negyedik vagy ötödik bekezdése szerint vagy a miatt alapos, mert az ügyvéd megbízása igazolva nincs 46. II. A Ppé. 18. §-a nem ad jogot az ügyvédnek ahhoz, hogy a biztosítási végrehajtást a fél javára megítélt költség erejéig a saját nevében kérhesse