Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

122 Perjogi Döntvénytár. szerűen lemondott, az ennek alapján kielégítési végrehajtást elrendelő végzés megváltoztatására alapul nem szolgálhat az a körülmény, hogy a gyámhatóság által ezután kirendelt eseti gondnok az ítélet ellen fellebbezéssel él. (Kúria m2 febr 27 pk y 5604/1931. sz.) = Más elbírálás alá esik a Pp. 390. § esete.] 149. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint a választottbíróság díjának megállapításánál nemcsak a kereseti és viszontkereseti követelés együttes összege, hanem az olyan ellenkövetelés összege is mérvadó, amelyet az alperes csak beszámítás útján kíván ugyan érvényesíteni, elbírálása azonban mégis külön bírói működést igényel. (Budapesti kir. ítélőtábla 1932. aug. 23. P. IV. 6289/1932. sz.) = Ugyanígy Bp. 1414—4507—10,255/1927. 150. Az a másodbírósági végzés, amely az előterjesztés tárgyában hozott elsőbírósági végzés ellen beadott félfolyamodást hivatalból visszautasítja, nem tartozik sem az 1881 :LX. tc.-ben helyenként felsorolt, sem az 1912. évi LIV. tc. 40. §-ának 3. bekezdésében kiemelt azok közé a másodbírósági végzések közé, amelyek ellen a harmad bírósághoz további fel folyamodásnak van helye. (Kúria 1932. febr. 20. Pk. V. 459/1932. sz.) = V. ö. Perjogi Dtár XIV. 134. 151. Darabszám és külön jellegzetesség szerint körülírt, visszavonásig átadott, tehát egyedileg meghatározott ingók kiadásában marasztaló ítélet alapján nem biztosítási végrehajtásnak, hanem zárlatnak van helye. (Kúria 1932. febr. 6. Pk. V. 2327/1931. sz.) = V. ö. PerjogfDtár X.^96., XI. 48. 152. Az 1898:XXIII. tc. 23. §-a alapján az 1410/1926. M. E. sz., a csődönkívüli kény szer egyességet