Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

Perjogi Döntvénytúr. 79 89. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 38. számú polgári döntvénye. A kielégítési végrehajtás annak a per- vagy más el­járási költségnek az erejéig, amelyben a felet az ellenfél részére marasztalták, elrendelhető annak az ügyvédnek a javára is, aki az ellenfelet a marasztaláskor képviselte. Indokol-: Az 1912 : LIV. tc. (Ppé.) 18. §-ának utolsó be­kezdését a törvényhozás a törvény előmunkálataira vonatkozó iratok (az 1910. évi országgyűlés nyomtatványai, képviselőház 492. sz. irat) szerint azért iktatta törvénybe, mert mind gyak­rabban merültek fel olyan esetek, hogy a perben vagy más el­járásban nyertes fél a részére megítélt költséget az ellenféltől felveszi vagy költségkövetelését engedmény útján harmadik személyre ruházza át, de az ügyvédjét nem fizeti. Az ilyen eljárás, amelyre a fennálló jogszabályok módot adtak, éppen azt a fedezetet vonja el az ügyvéd díjkövetelése elől, amelynek az a természetes rendeltetése, hogy az ügyvéd díjkövetelésének kielégítésére szolgáljon, mert a fedezet keletkezésének egyik oka az ügyvédnek az eljárás során kifejtett munkája. Egyfelől a vázolt visszás helyzetnek megszüntetése végett, másfelől a \égzett munka díjazásának méltánylást kívánó szempontjától indíttatva rendeli a törvény, hogy a fél a perköltséget vagy más eljárási költséget, amelyben az ellenfél részére marasztalták, ha az ellenfelet a marasztaláskor ügyvéd képviseli, ennek az ügyvédnek kezéhez köteles fizetni, továbbá, hogy harmadik személyek igényeivel szemben ily költségre ennek az ügyvéd­nek elsőbbségi joga van. Ezek szerint a törvény célja az, hogy az ügyvéd az ügy­felével szemben kiérdemelt járandóságához vagy annak egy részéhez az ügyfele javára megítélt költségből történő kielégítés útján mielőbb hozzájuthasson. Ennek a célnak az elérését az ügyvéd végrehajtási jogának elismerése nemcsak elősegíti, hanem lehetnek esetek, amidőn egyedül az vezethet célra, ha az ügyvéd a végrehajtást maga is kérheti. így például olyankor, amikor az adós nem fizet, a jogo­sult pedig nem kíván a végrehajtás jogával élni, vagy ha az ügy­véd képviselői minősége (a marasztalás után) meg is szűnt. Bármelyik esetben éppen úgy fennáll az a szabály, hogy a fizetés­nek az ügyvéd kezéhez kell történnie és hogy őt a költségre elsőbbségi jog illeti, amint fennáll ez a szabály akkor, ha az adós önként űzet vagy ha a végrehajtást a fél kérte. Ha tehát azt a jogot, hogy az ügyvéd az ő kezéhez történő fizetést maga is ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom