Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVII. kötet (Budapest, 1933)

8U Perjogi Döntvénytár. kényszeríthesse, nem is tekinteDŐk a tárgyalt rendelkezésben az ügy\éd javára már a dolog természete szerint bennefoglaltnak, annyi kétségtelen, hogy az ügyvéd végrehajtási jogának megengedésével a helyzet végeredményében csak annyiban változik, hogy ebben az esetben az ügyvéd munkadíjának a pervagy más eljárási költségből kielégítése nem függ a költségben marasztalt fél fizetési készségétől, de nem függ a költségre jogosult fél elhatározásától sem. A függőségnek megszüntetése azonban megegyezik a törvény céljával. A kir. Kúria évtizedes gyakorlatának megváltoztatására nincs is semmi ok. Gyakorlati szükség a változtatást nem indokolja. Elméleti szempontok is az eddigi gyakorlat mellett szólnak, amint az kitűnik a következőkből. Az anyagi jog szempontjából a törvény rendelkezése az ügyvéd javára szóló és harmadik személyek igényét megelőző törvényes zálogjog. Annak megengedésével, hogy a zálogul szolgáló költségkövetelést az ügyvéd a határozaton alapuló végrehajtásijog alapján a maga nevében behajthassa, még nincs eldöntve az ellentétes felfogás érvelésében különösen kidomborított az a kérdés, hogy az ügyvéd díjkövetelése az ügyfelével szemben fennáll-e és hogy a behajtott költséget jogosan fordíthatja-e az említett díjkövetelés kielégítésére, mert a közvetlen végrehajtás megengedése nem egyéb, mint felhatalmazás a zálogul szolgáló követelés behajtására. Márpedig a behajtás joga a záloghitelezőt — amint azt a kir. Kúria fentebb ismertetett végzésében is kifejtette — törvénynél fogva keletkezett zálogjog esetében megilleti. Ha mindezeken felül tekintetbe vesszük, hogy az adott esetben olyan záloghitelezőről van szó, aki eljárásában fegyelmi felelősség alatt is áll : akkor kétségtelen, hogy a rendelkező rész szerinti döntés, amely önként értetődően nem szolgálhat alapul a behajtási költségek indokolatlan szaporítására sem, a felek jogos érdekeit nem veszélyezteti. A döntés nincs ellentétben az 1881 : LX. tc. 13. §-ának rendelkezésével sem. A kir. Kúria fentebb említett végzésében foglalkozott ezzel a kérdéssel is és — a jogegységi tanács nézete szerint is helytálló — arra az eredményre jutott, hogy a végrehajtató okirat szerint jogosítottnak lehet tekinteni az ügyvédet is, mégpedig abban az esetben is, ha a határozat az ügyvéd kezéhez történő fizetést kifejezetten nem rendeli. Az ügyvéd jogosított volta ugyanis minden olyan esetben, amidőn a végrehajtató okirat olyan tartalommal jött létre, aminőt a törvényhozó a Ppé. 18. §-a utolsó bekezdésének megalkotásánál szem előtt tartott, közvetlenül a törvény rendelkezésére alapítható.