Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XVI. kötet (Budapest, 1932)

Perjogi Döntvénytár. 107 Az irányadó tényállás szerint a végrehajtató a végrehajtást szenvedőket az elsőrendű alperes ellenében visszajáró vételár címén 108.000,000 korona követelést foglalta ugyan le, a lefoglalt követelésnek ilyen jogcímmel történt megjelölése azonban a jelen per elbírálásánál nem lényeges. A perben ugyanis nem merült fel adat arra vonatkozólag, hogy a felperes által a jelen keresettel érvényesített háromrendbeli követelés —amelyeknél a felperes más jogcímeket jelölt meg —a lefoglalt követeléssel azonos nem volna. Az a körülmény, hogy a lefoglalás alkalmával a végrehajtató a követelésének más jogcímet adott, mint ahogy azokat az ügygondnok valóban perelte, nem szolgálhat alapul arra, hogy a felperes kereshetőségi jog hiányából elutasíttassék. A végrehajtató jogi minősítése az ügygondnokot nem köti, aminthogy az ügygondnok jogi minősítése a bíróságot sem köti és ha akár a végrehajtató, akár az ügygondnok a kereseti követelés jogcímét helytelenül minősítette, a felhozott tények azonban, amelyekből a felperes követelését származtatja, valóknak bizonyulnak, a helytelen jogi minősítés a kereset elutasítására nem vezethet. Egyébként a végrehajtató a kereseti váltót is az irányadó tényállás szerint vételár gyanánt adta ; amikor tehát annak kiadását, illetőleg értékének megtérítését veszi keresetbe az ügygondnok, akkor lényegileg az adott vételárat követeli vissza, éppígy, amikor a felperes azt vitatja, hogy az alperes jogtalanul vonta le a vételárból a váltófizetési meghagyások után kiszabott illetékeket, mert azok az alperest terhelték, lényegileg vételárat követel vissza, mert azt követeli, hogy az alperes ezen levonás nélkül fizesse vissza a vételárat. Csupán a 25.000,000 koronás költségkövetelés tekintetében tér el ezen követelésnek a jogcíme a foglaláskor megjelölttől, de ez a követelés is a vételügylettel kapcsolatos. A perben továbbá nem merült fel adat arra vonatkozólag, hogy a lefoglalt követelést a végrehajtási bíróság a végrehajtás alól feloldotta volna és ennek kapcsán, avagy feloldás nélkül is a felperestől az ügygondnoki kirendelést visszavonta volna, ebben a helyzetben pedig a felperesnek a perképessége fennáll, azt el nem vesztette ; következéskép a Pp. 466. §-ában foglalt eljárási szabály sem alkalmazható. Az a körülmény, hogy a végrehajtató követelésére vonatkozólag a végrehajtást szenvedő részéről kielégítést nyert, valósága esetében is csak a per érdemi eldöntésére és ezzel kapcsolatban a jelen per költségeire lehet kihatással, de az ügygondnoknak felperességi jogát meg nem szünteti ; mert az ügygondnok, amíg a kirendelése az illetékes végrehajtási bíróság által