Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XV. kötet (Budapest, 1931)

Perjogi Döntvénytár. 21 jelölt K. G. pala- és cserépfedő cég ellen megszüntette és felperest ennek részére perköltség fizetésére kötelezte. Kétségtelen, hogy a kereskedelmi üzlet, mint szerves egység, a kereskedő' személyével és egyéb vagyonával szemben bizonyos különállást foglal el s úgy jelentkezik, mintha nem a kereskedő gazdasági életének egyik nyilvánulása, hanem önálló életet élő test volna, amelynek a kereskedő csak a képviselője, ami különösen oly jelenségekben mutatkozik többek között, amikor az üzlet tulajdonost cserél s ennek ellenére ugyanazon cég alatt az előbbi állapotában teljesen megmarad ,s az eddigi összeköttetéseit is fenntartja, vagy pedig amikor á kereskedőnek több üzlete különböző cég alatt lehet. Ámde ennek csak inkább gazdasági jelentősége van, a kereskedelmi jog szempontjából azonban ezekből a jelenségekből nem lehet arra következtetni, hogy az üzlet önálló, a kereskedőtől független jogi egység, jogi személy lenne. A K. T. 10. §-a értelmében ugyanis a cég az a név, amely alatt a kereskedő az üzletét folytatja és amelyet aláírásul használ, ami azt jelenti, hogy a cég nem egyszerűen neve a kereskedőnek, hanem ennek az üzletre vonatkozó kereskedelmi neve. Ez az értelmezés különösen akkor jut határozott kifejezésre, ha a cég a kereskedő polgári nevétől különbözik, de fogalmilag akkor is — mint rendesen — ezzel egyenlőnek tekintendő. A kereskedő nevének •— a cégnek — az üzleti viszonylatban ugyanaz a jelentősége, mint a polgári név a polgári életben. Amint a polgári nevet a magánjogi ügyleteknél és az ezekről kiállított okiratoknál akként használja a jfblgári név viselője, hogy azáltal ő lesz a jogosult vagy kötelezett, éppúgy a cég használatának az üzleti viszonyokban az az eredménye, hogy ezáltal a kereskedő, mint ilyen, lesz a jogosult vagy kötelezett, a cég neve alatt szerzett dolgokat a cégben megjelölt személy tulajdonainak kell tekinteni. Azoknak a jogviszonyoknak tehát, amelyeket a természetes személy — a kereskedő — akár kereskedői, akár polgári neve alatt létesít, jogalanya egyedül ez a természetes személy, akinek két egymástól eltérő neve van. Nincs tehát jogszerű alapja olyan feltevésnek, mintha a két név alatt létesített jogviszonyok folytán a jogok külön jogalanyt illetnének a szerint, hogy a természetes személy a jogviszonyt melyik — a polgári vagy kereskedelmi neve alatt — létesítette. E mellett a jogi álláspont mellett azután céltalannak és szükségtelennek mutatkozik a cégnek és a tulajdonosának, mint ilyennek, külön-külön alperesekként való perbehívása.