Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

74 Perjogi Döntvénytár. alperes javára 20,000 K tőke és járulékai erejéig a 2535/1911. és 274/1912. számú végzések folytán előjegyzett s illetőleg bekebelezett zálogjog, feljegyzett végrehajtási jog és bekebelezett végrehajtási zálogjognak törlésére alkalmas okirat kiadására kötelezését kérte. Alperes azon az alapon, hogy a pénzünk értékében beállott csökkenés folytán a neki felperes által felkínált, majd bírói letétbe helyezett összeggel magát követelésére kielégítettnek nem érezheti, nemcsakhogy a kínált összeget el nem fogadta, de követelésének átértékelése (valorizációja) iránt viszontkeresetet indított és követelését 50% erejéig átértékelve a felperesnek 10,088 aranykorona és járulékai megfizetésére kötelezését kérte. II. A végrehajtás megszüntetési kereset a végrehajtási eljárás 1881 :LX. tc. keretében különlegesen arra szolgál, hogy az egyébként érvényesen elrendelt végrehajtás hatálya a törvényben (Ppé. 39. §.) meghatározott alapon megszüntethető legyen. A végrehajtási eljárás természetére tekintetlel a végrehajtásmegszüntetési perben az eljárás is különleges, ami a kereset halasztó hatályára és a jogorvoslat (felülvizsgálat) korlátozására vonatkozó rendelkezésekből (1881 :LX. tc. 31. §. Ppé. 39. §.) kitűnik. Bár a Ppé. 55. §-a értelmében ezekben a perekben is a polgári perrendtartás szabályai alkalmazandók, ez az idézett törvényszakasz is kiemeli, hogy az 1881 : LX. tc.-ben tett különös rendelkezések hatályban maradnak. A polgári perrendtartás szabályainak általában való alkalmazása tehát nem változtat azon a helyzeten, hogy a végrehajtásmegszüntetési per a végrehajtási eljárás keretébe tartozó különleges természetű eljárás, amelyben tehát csakis az egyedül oda utalt — vagyis a végrehajtási jog fennállásával kapcsolatos — kérdés (Ppé 39. §.) nyerhet elbírálást. Ebből következik, hogy ebben az eljárásban viszontkeresetnek helye nincs. Ezért mindkét alsóbíróság ítéletének a viszontkeresetre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezni és az erre vonatkozó eljárás megszüntetésével a viszontkeresetet visszautasítani kellett. III. Egyedül eldöntendő kérdés a kereset alapján tehát az, hogy a tényállásban említett végzéssel elrendelt végrehajtásra vonatkozó jog megszünt-e az által, hogy a végrehajtást szenvedő felperes a végrehajtató alperes részéről el nem fogadott 67,426 K összeget bírói letétbe helyezte és az alperes részére kiutaltat. A tényállás szerint a felek közt nincs vita arra nézve, hogy ez a letétbe helyezett összeg számszerűleg megfelel a behajtatni rendelt toke-követelés és járulékai számszerű összegének. Az alperes ezt az összeget a követelésének kielégítésére azért nem tartja elegendőnek, mert a behajtatni rendelt 20,000 korona váltókövetelés az 1911. évben keletkezett és így aranyértéknek tekintendő, miért is a 20,000 papirkoronának és járulékainak