Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

Perjogi Döntvénytar. kérelmet, amelyet az elsőbíróság elutasított a másodbíróság azon­ban a kérelemnek helyt adott. A végrehajtást szenvedő a kielé­gítési végrehajtást elrendelő másodbírósági végzést azon az ala­pon támadja meg, hogy a behajtandó nyugdíjkövetelés tárgyában az 1926: XVI. tc. 3. §-a értelmében arányszám irányadó, tehát az 1926: XVI. le. 24. §-ának arra a rendelkezésére tekintettel, hogy ezt a törvényt az életbelépésekor az eljárás bármely szaká­ban folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, — a törvény 14. és 19. § ának helyes értelmezése mellett a még nem jog­erős, de előzetesen végrehajthatónak nyilvánított fellebbezési bíró­sági ítélet alapján kielégítési végrehajtást elrendelni nem lehet. Ezzel szemben a végrehajtató az elsőbírósági elutasító vég­zés ellen benyújtott felfolyamodásban arra az álláspontra helyez­kedett, hogy az 1926 : XVI. le. rendelkezései az ő követelésére nem vonatkoznak, mert a követelése tárgyában folyó perben a felek közt nem az átértékelés kérdése vitás, hanem azt kell el­dönteni, hogy a végrehajtató a felmondási idő alalt egy fizetési fokozattal előlépett-e ? és hogy a végrehajlatónak a végrehajtást szenvedő részéről az időelőtti bekövetkezett rokkantságra tekin­tenél adományozott 10 szolgálati év miképp vétessék számításba a nyugdíj megállapításánál? A végrehajtató a l'elfolyamodásban azt is fejtegette, hogy az 1926 :XVJ. tc.-ben különben sincs olyan rendelkezés, amely az előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítélet végrehajtását gátolná. Az elsőbíróság a végrehajtatónak kielégítési végrehajtási ké­relmét elutasító végzését lényegében a végrehajtást szenvedőnek a felfolyamodásában kifejlett és előbb jelzett indokokból hozta meg. A másodbíróság a behajtandó kövelelés természetét xizsgálla és a kielégítési végrehajtási kérelemnek helyt adolt a végrehaj­tató álláspontjának megfelelően abból az indokból, hogy a be­hajtandó követelésre tárgyánál fogva az 1926 : XVI. te. nem irányadó. II. Az eldöntendő kérdés elsősorban az, hogy az 1926. évi XVI. tc. élei belépése előli hozott, nem jogerős, de előzetesen végrehajthatónak njilvánított ítélet végrehajtását az 1926 : XVI. tc. rendelkezése kizárja-e, mert egyébként az előzetesen végrehajt­hatónak nyilvánított ítélet a Ppé. 31. §-ának 4. pontja szerint végrehajtható közokirat és így annak alapján a kielégítési \égre­hajtást el kell rendelni. Az 1926: XVI. tc. nem foglal magában olyan rendelkezést, amely a Ppé. 31. §. 4. pontja értelmében való eljárást az idé­zett törvény rendelkezése alá eső perekben kizárná. Ily rendel­kezést sem a törvény 14., sem 19. §-ának szövegéből követkéz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom