Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

Perjogi Döntvénytár. tetni nem lehel. A törvény rendelkezései állaiában az átértékelés érdemére vonatkoznak és a 14. §. is az átértékelés anyagi jogszabályaival kapcsolatos, amennyiben meghatározza az átértékelés visszahaló erejét és az ez alól való kivételeket. Mindezek a rendelkezések azt határozzák meg, hogy jogérvényesen mennyi járandóság illeti a jogosítottat. A 14. §. utolsó bekezdése említi az arányszám szerint járó járandóság jogérvényes megállapításáig fizetendő' méltányos előleget. A 19. §. foglalkozik az előleg mértékének meghatározásával. A 19. §. határozottan akkép rendelkezik, hogy átértékelést tartalmazó végrehajtható ítélet esetén az előleg mértékét megállapítani nem kell. Ebből a rendelkezésből éppen arra kell következtetni, hogy a törvény a végrehajtható ítéleteknek hatályát érinteni nem kívánta. De ha a 19. §-ban ez a rendelkezés nem is foglaltatnék, az előzetes végrehajthatóság hatályát érintetlennek kell tekinteni, mert ha a törvény ilyen irányban kívánt rendelkezni és ezzel egy másik törvény hatályát érinteni célozta, — ez irányban határozott rendelkezést tartalmazna. Ilyen rendelkezés azonban a törvényben nincsen. Az a körülmény, hogy az arányszám következtében a magánalkalmazotl nyugdíja végérvényesen az előzetesen végrehajtható ítélet rendelkezésétől esetleg eltérően fog megállapíttatni, tehát, hogy a jogerős marasztalás az előzetesen végrehajtható ítélet rendelkezésétől eltér majd, nemcsak a magánalkalmazottak nyugdíjának kérdésénél, de minden esetben előfordul, amikor az eljárási szabályok szerint valamely határozat előzetesen végrehajtható. Nincs tehát ok arra, hogy a magánalkalmazottak nyugdíjával kapcsolatosan az előzetes végrehajthatóság máskép bíráltassék el, ha a törvényben erro külön rendelkezés nincs. Közömbös tehát nz a második kénlés, hogv a végrehajtató követelése a fönnforgó esetben az 1926: XVI. tc. rendelkezése alá esik-e? Ez az ügy érdemére tartozik és ha a követelés az idézett törvénycikk alapján nyer is elbírálást, ez az előbb kifejtetlek értelmében az előzeles végrehajthatóságra befolyással nincs. Ezekből az okokból a másodbíróság végzését helyben kellett hagyni 54. Az 5200/1924, M. E. sz. rendelet III. 7. pontja és a 7200/1925. M. E. sz. rendelet 88. §-a mellett is mindenesetre a rendes bíróság hatáskörébe tarlozik annak a kérdésnek eldöntése, vájjon a vasút által is jogtalannak elismert törlés következtében vissza-