Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XII. kötet (Budapest, 1928)

Perjogi Döntvénytár. S7 A kir. Kúria: Alperes felülvizsgálati kérelmét, amennyiben az a pergátló kifogásra vonatkozik, visszautasítja, amennyiben pedig ugyanaz az ügy érdemére vonatkozik, ezt elutasítja és az alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a felperesnek felülvizsgálati eljárási költség fejében 1.200,000 K-át 15 nap alatt megfizessen. Indokok: Alperes pergálló kifogást azon az alapon emelt, hogy a kir. járásbíróság az ügyben hatáskörrel nem bír, mert a jelen per, nem a Pp. 1. §-ának 2. d) pontja alá eső per, a per tárgyának értéke pedig egyszázmillió korona s így a per, az érlékre való tekintettel, a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik, ezen felül az alperes a felülvizsgálati kérelemben a Pp. 39. §-ban foglalt rendelkezésre való utalással vitatta, hogy a kir. járásbíróság ennek a pernek elbírálására illetékességgel sem bír. A kir. Küria az alperes felülvizsgálati kérelmét, amennyiben az a fellebbezési bíróságnak a pergátló kifogást elvető ítéleti rendelkezése ellen irányul, hivatalból visszautasította a/ért, mert a Pp. 522. §-nak második bekezdése szerint nincs helye felülvizsgálatnak a fellebbezési bíróság ítélete ellen azon az alapon, hogy a per, tekintettel az értékre, a törvényszék hatáskörébe tartozik; továbbá mert a jelen esetben nincs vitássá téve a felperest illető haszonélvezeti jog, hanem az, hogy az alperes a közte és a felperes között létrejött megállapodás, tehát kötelmi jogviszony folytán a birtokába került ingatlanok használatát a felperesnek visszaadni köteles-e vagy sem? Ennek a kérdésnek eldöntésére nézve pedig a törvény kizárólagos illetékességet nem állapít meg. Már pedig a Pp. 522. §-ának első bekezdése értelmében a fellebbezési bíróságnak az illetékességet megállapító ítélete, illetve ítéletének erre vonatkozó rendelkezése ellen felülvizsgálatnak csak az esetre van helye, ha a törvény kizárólagos illetékességet állapít meg. Az ügy érdemében nem vitás az, hogy a felek közt oly értelmű megállapodás jött létre 1918. évben és nem mint a felülvizsgálati kérelem állítja: 1908. évben, hogy a felperes az alpereshez megy lakni, az alperes eltartja a felperest, viszont a felperes átengedi az alperesnek azoknak az ingatlanoknak használatát, amelyekre vonatkozólag az életfogytiglani haszonélvezeti jog a felperes javára be van kebelezve. Ebből a nem vitás tényállásból azonban megállapítható, hogy a felperes által, az alperes részére átengedett használatnak terjedelme, vagy egyéb feltételei, úgy a használatnak időbeli határa, meghatározva nem lett, következésképp a használatra eredetileg jogosított felperes ezt a használatot az alperestől, az oknak megjelölése nélkül bármikor visszaveheti, mert a fentiek szerint ezt a használati jogot a felperes, az alperesnek csak addig engedte