Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. (57 nem található — segéde vagy Írnoka kezéhez lehet kézbesíteni, s a Pp. 157. §-ában megjelölt módon, tehát az olt megjelölt személyek kezéhez is csak akkor, ha az ügyvédnek külön irodája nincs. Minthogy a perbeli meghatalmazáson, ügy a bírósághoz intézett beadványain alperes ügyvédi irodáját, tehát azt a helyet, ahol részére a perből kifolyólag az idézések kézbesítendők, V. utca 6. sz. a. jelölte meg s jelentette be, a nem ezen a helyen s a fentiek szerint jogosultnak nem tekinthető egyén kezéhez eszközölt kézbesítés folytán s ennek tévedése vagy mulasztása következtében a fellebbezésnek a fellebbezés törvényes határidején tül egy nappal később történt beadása alperes képviselőjének hibájául be nem tudható. A mulasztás ekként vétlennek lévén tekintendő, az igazolási kérelemnek a Pp. 451. §-a alapján helyet kellett adni. Az igazolással felmerült költség azonban — a Pp. 431. §-a szerint — ez esetben is az igazolással élt peresfelet terheli. = Ad II. Szorosan véve, annak is ki kellene tűnnie az iratokból, hogy a bíróság nyilatkozattételre hívta fel az ellenfelet. De nem a per érdeméről lévén szó, a felfolyamodási bíróság ettől az alaki hiánytól eltekinthetett, — Ad III. A helytelen kézbesítés folytán a fellebbezési határidő folyása meg sem kezdődvén, mulasztás nem forgott fenn. Helyes tehát az igazolás megadása, de az igazolási költségeket meg kellett volna szüntetni, mert a 4-31. §. nyilván azt az esetet tartja szem előtt, amikor a mulasztás jogi értelemben fennforog, és mert nem méltányos, hogy a bírósági közeg hibájából felmerült költséget egyedül az egyik fél viselje. 92. A tanuk vallomásának a Pp. 270. §ában meghatározott szabad mérlegelés utján való felhasználásában a bíróság nincs kötve ahhoz, hogy a tanuk vallomása egészben közvetlen észleleten vagy emellett esetleg bizonyos részben a bírói meggyőződés megalkotásánál még ily alakjában is figyelmet érdemlőleg hallomáson alapul-e, hanem a hallomáson alapuló vallomásoknak is tulajdoníthat bizonyító értéket és erőt, amennyiben azokat a tárgyalás és bizonyítás egyéb adatainak a szorgos méltatásával a per többi adataival is megegyezőknek, valószinűsítetteknek és megerősítetteknek, azokkal ellentétben nem állóknak, önmagukban nem ellentmondóknak ismeri fel és az okszerűség szabályaival is megegyezőknek találja. (Kúria 1926. jan. 14. P. III. 533/1925. sz.) 5*