Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

58 Perjogi Döntvénytár. annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a felek közötti jogviszonyban ez az összeg foglalónak vagy kötbérnek legyen-e minősíthető, nem ezen perenkívüli útra, hanem a követelés érvényesítése iránt folyamatba tett per útjára tartozik. Ugyanazért a kir. Kúria nem osztja a felfolyamodási bíróság megtámadott végzésében idevonatkozólag elfoglalt azt az álláspontot, hogy ezt az 50.000,000 K-t a felperes végrehajtató igazolt követelésének nem tekinti, mert annak mint kötbérkövetelésnek létrejöttét, mennyiségét és lejártát a Ppé. 50. §-ában előírt módon bizonyítani elmulasztotta. II. A veszély valószínűségének kimutatását illetően a kir. Kúria ugyancsak az elsőbíróság végzésének idevonatkozó részét tartja helyesnek, mert igaz ugyan, hogy az ingatlanon lévő összes ingóságokra és tartozékokra, valamint az építési anyagra és felszerelési tárgyakra nézve megállapított 166.000,000 K vételár biztosítása tekintetében a szerződés akként rendelkezik, hogy ezen összeg biztosítására a szerződő felek közös megbízottjánál a vevő alperes végrehajtást szenvedő hasonösszegű váltó elfogadmányt helyezett letétbe és arra is kötelezte magát, hogy ezen követelés biztosítására az ingatlanokra vonatkozó fenti összegű bekebelezésre alkalmas nyilatkozatot ad, ezáltal azonban az elsőbíróság által e részben felhozott időközi változásokra, nevezetesen arra tekintettel, hogy a vevő alperes a felperessel kötött — elől említett — szerződések létrejötte után a Pénzintézeti Központ javára a kérdésben forgó ingatlanra 300.000,000 K erejéig jelzálogjogi bekebelezést engedett s ezen felül az ingatlan 5000/5857. részét adásvétel útján másra tulajdonjoggal átruházta, a végrehajtató felperes követelésének anyagi biztosítékát — már a szerződési feltételek megállapítása után — mindenesetre annyival csökkentelte s ekként a követelés veszélyeztetésének valószínűsége is beállott; ennélfogva jelen esetben a Ppé. 50. §-ában meghatározott biztosítási végrehajtás elrendelésének nincs törvényes akadálya. Ezek folytán a másodbíróság végzésének megváltoztatása mellett az elsőbíróság végzését kellett helybenhagyni felhozott sa fentebbiekkel kiegészített indokai alapján. A jelen felfolyamodás költsége az 1881 : LX. tc. 230. §-ának ötödik bekezdése értelmében csak összeg szerint volt megállapítandó, míg annak viselése kérdése a perben hozandó határozatra tartozik. 82. Önkéntes árverés elrendelése kérdésében a másodbíróság végzése ellen fel folyamod ásnak helye nincs. . (Kuna 1926 jan. 20. Pk. V. 7571/1925. sz.)