Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. 59 A kir. Kúria: A felfolyamodást visszautasítja. Indokok: A másodbíróság, megtámadott végzésével, az elsőbíróságnak az önkénytes árverés elrendelésének kérdésében hozott határozatát bírálta felül, ez a másodbírósági végzés pedig nem tartozik az 1881 :LX. tc.-ben helyenként megnevezett és az 1912 :LIV. tc. 40. §-ában külön kiemelt azok közé a végzések közé, amelyek ellen a harmadbírósághoz további felfolyamodásnak van helye, az a felfolyamodásban fejtegetett álláspont ugyanis, mintha az önkénytes árverés elrendelésének kérdése azonos volna a kielégítési végrehajtás elrendelésének kérdésével, és így a jelen esetben, amelyben a másodbíróság az elsőbíróság végzését megváltoztatta, az 1912 :LIV. tc. 40. §-a alapján mégis volna helye további felfolyamodásnak: téves álláspont, mert az önkénytes árverés a telekkönyvi tulajdonosnak vagy az 1881 : XVII. tc. 158. §-ának engedelméből az ő jogán a csődlömeggondnoknak a kérelmére rendeltelvén el, önkénytes árverés elrendelése iránti kérelem elintézésekor a fölött a kérdés fölött, hogy rendeltessék-e el vagy pedig ne rendeltessék el kielégítési végrehajtás a telekkönyvi tulajdonos ingatlanára : határozat nem hozatik, amint, hogy az önkénytes árverés iránti kérvény nem is a végrehajtás elrendelésére illetékes bírósághoz, hanem a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz, mint telekkönyvi hatósághoz nyújtandó be. = L. azonban Perjogi Dtár VIII. 7d., X. 10í. sz. 83. Az alperes, aki ügyvédjének szóbeli meghatalmazást adott, nem kifogásolhatja a végrehajtást elrendelő végzéssel szemben azt, hogy a Pp. 110. §. ötödik bekezdése értelmében az írásbeli meghatalmazás be nem mutatása miatt hozott mulasztásos ítélet vele nem kézbesítés, hanem kihirdetés útján közöltetett. (Kúria 1926 január 29. Pk. V. 7523/1925. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság végzését megváltoztatja és az elsőbíróságnak a kielégítési végrehajtást elrendelő végzését hagyja helyben; egyúttal arra kötelezi a végrehajtást szenvedőt, hogy végrehajtatónak nyolc nap alatt és végrehajtás terhével fizessen 500,000 K felfolyamodási költséget. Indokok: I. A tényállás szerint, a kielégítési végrehajtási kérelem alapjául szolgáló ítélet hozatalát (1925 jún. 12.) megelőző szóbeli tárgyaláson (1925 jún. 5.) a végrehajtást szenvedő alperes képviseletében dr. W. Miklós ügyvéd jelent meg meghálál-