Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. 7 ellen felhozolt, arra alapított felülvizsgálati panasza, hogy e rendeletek a törvény parancsa ellenére jóváhagyás céljából a nemzetgyűlésnek utólagosan bemutatva nem leltek, nem bir jogszerű alappal. Ugyanis e rendeletek törvényességéhez nem fér kétség azért, mert azok a törvényben (1920 : XIII. tc. 1. §.) adott felhatalmazás alapján, tehát törvényes hatáskörben bocsáltattak ki a kormány által, és mert a törvény az annak alapján kibocsátott rendeleteknek a nemzetgyűlésnek való utólagos bemutatását a nélkül rendeli el, hogy azok érvényességét a nemzetgyűlés utólagos jóváhagyásától tenné függővé. A bemutatás megtörténtének kérdése tehát e rendeletek érvényességét egyáltalán nem érinti. Nem helytálló felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett azzal, hogy a keresettel érvényesíteni kívánt igény elbírálását a közigazgatási útra tartozónak mondotta ki. Ugyanis az 1920 : XIII. tc. 1. §-nak abból a rendelkezéséből, melynélfogva a pénzügyminiszter felhatalmaztatolt arra, hogy egyes árúk kivitele alkalmával kiviteli illetéket szedhessen és hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértve időnkívül rendelettel állapítsa meg azt, hogy mely árúk esnek és mily mértékű kiviteli illeték alá, nyilvánvaló, hogy a kiviteli illeték oly közszolgáltatást képez, amelynek szedése és szolgáltatása az állam és a szolgáltatásra kötelezett fél közt nem magánjogi, hanem közjogi viszonyt létesít. Ezért felperes a kereseti kiviteli illeték beszolgáltatása által sem a kir. Kincstárral, sem az illeték beszedésénél annak megbízottjaként eljárt Budapest székesfőváros közönségével magánjogi viszonyba nem lépett, hanem a kereseti kiviteli illeték beszolgáltatását közjogi viszonyból folvóan teljesítette. A közjogi jogviszonyból felmerülő vitás .kérdés azonban általános szabályként a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, hacsak kifejezetten külön rendelkezés a polgári perutat fenn nem tartja. Nem módosítja ennek az álláspontnak érvényességét a felperes által felhozott az a körülmény, hogy a pénzügyminiszter felperesnek a keresetileg érvényesített kiviteli illeték visszatérítéséhez való jogát állítólag elismerte és elsőrendű alperest annak visszatérítésére utasította, mert a közjogi jogviszonyból származó igény a. közigazgatási hatóság által történt elismerésének és a fölöttes közigazgatási hatóság által az alája rendelt hatóságnak az igény rendezésére adott utasítás teljesítésének, minthogy mindez az igény jogi természetén nem változtat, polgári peruton érvényt szerezni nem lehet, hanem erre nézve csakis a rendelkezésre álló közigazgatási út vehető igénybe. Az sem módosítja a hatáskör kérdésének a megítélését, hogy