Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár, követelését alapítja, IV. fejezetének 10. pontjában ügy rendelkezik, hogy «azokra a kérdésekre nézve, amelyek az ellátásra jogosultakat a jelen rendelet alapján megillető ellátásra való igényből erednek, valamint ebből az igényből folyólag a m. kir. államvasutak nyugbérpénztárával szemben támasztható követelésekre nézve, a határozat hozatalára — minden más eljárás kizárásával — a nyugbérpénztári kerületi bizottságok, végső fokon a nyugbérpénztár központi bizoltsága illetékes)). Ugyanilyen rendelkezést foglal magában az ellátási díjakat — egyéb kérdésekkel együtt — újabban szabályozó 7200/1925. M. E. számú rendelet is, amely rendelet VIII. fejezetének 89. pontjában ugyancsak minden más eljárás kizárásával utalja végső fokon az előbb említett szervek illetékessége alá a határozat meghozatalát a fentebb megjelölt kérdésekre, «és általában arra nézve, hogy az ellátást igénylőt megilleti-e az ellátás és ha igen, milyen összegben)). III. A most idézett rendelkezések alkalmazásában az első kérdés az, vájjon ezek valóban kizárják-e a rendes bírói eljárást, avagy pedig csak az alperes belső ügyvitelének rendje szempontjából jelölik ki azokat a szerveket, amelyek a többször említett kérdésben határozat hozatalára peren kívül hivatottak. A fellebbezési bíróság — a felperes érvelésének megfelelően — az utóbbi állásponton volt, a kir. Kúria azonban ebben a felfogásban nem osztozik. Nem lehet ugyanis kétség aziránt, hogy amennyiben valamely szabály egy vitás kérdésnek eldöntését ((minden más eljárás kizárásával)) és ((végső fokon)) utalja valamely szervnek illetékessége alá (helyesen: hatáskörébe), úgy ezzel világosan kifejezésre juttatta azt a célzalát, hogy az ekképen kijelölt szerv döntésének a rendes bíróság előtti megtámadását is ki akarta zárni. Még szembetűnőbbé válik ez a célzat akkor, ha a 7200/1925. M. E. számú rendelet most tárgyalt 89. pontját ugyanezen rendelet 88. pontjának eltérő rendelkezésével összevetjük. A 88. pont az alkalmazottak illetményeiről rendelkezik és ezekre nézve a m. kir. államvasutak igazgatóságát jelöli meg a határozat hozatalára illetékesnek, azonban az igazgatóság határozatai ellen az eddigi szabályoknak megfelelő panaszutat kifejezetten fenntartja, míg a fentebb tárgyalt 89. pont a nyugdíjügyek tekintetében sem ilyen, sem másféle fenntartást nem foglal magában. IV. Ezekután figyelemmel az 1869: IV. le. 19. §. 2. bekezdésének rendelkezésére és a felperesnek a hatáskör tekintetében erre is alapított keresetére, el kellett dönteni, hogy a többször említett rendelkezéseket a kormány törvényes felhatalmazás körében adta-e ki. A m. kir. minisztérium mind az 5461/1924. M. E. számú, mind pedig a 7200 1925. M. E. számú rendeletet az 1924. évi