Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. 9b IV. le-ben kapott törvényes felhatalmazásra hivatkozva bocsátotta ki. Az idézett törvény 2. §-ának első bekezdésében a törvényhozás felhatalmazta a kormányt arra, hogy az említett törvény-' ben és a törvény 2. §-ának kiegészítő részeként a törvényhez csatolt a) és b) mellékletekben részletezett intézkedéseket megtehesse és az evégbőL szükséges intézkedéseket rendelettel — a fennálló és idevonatkozó törvényektől eltérően is — foganatosíthassa. A 2. §-hoz tartozó — és az intézkedések részletezése címet viselő — a) melléklel tartalmából, különösen az A. II. 1., 3. és 5. pontok rendelkezéseiből minden kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a felhatalmazás körébe eső intézkedések közé tartozik az állami üzemek, tehát a m. kir. államvasutak alkalmazottai nyugellátásának rendezése is. Ez a felhatalmazás — eltérő rendelkezés hiányában — magában foglalja a vitás kérdések eldöntésére hivatott szervek kijelölésének jogát is, ami az adott esetben abból is következik, hogy az a) melléklet A. I. 1. pontja kifejezetten arra is feljogosította a kormányt, hogy az állami feladatok intézésének lehető egyszerűsítése és összevonása, a jogorvoslatok lehetőségének a legkisebb mérvre való szorítása, valamint az eddig magasabbfokú hatóságok vagy hivatalok által ellátott teendőknek alsóbbfokú hatóságokra vagy hivatalokra való átruházása iránt rendeletlel — ugyancsak a fennálló törvényektől eltérően is — intézkedhessék, hogy ekként az állami közigazgatás körében megmaradó feladatok ellátása az állam teherbíróképességével# helyes összhangba hozassék. Igaz ugyan, hogy a legutóbb idézett rendelkezés (a) melléklet A. I. 1. pontja) az állami feladatok egyszerűsítésének érdekében adott felhatalmazást akképen korlátozta, hogy a kir. bíróságok és kir. ügyészségek szervezetén és eljárásán csak külön törvény vagy törvényes felhatalmazás alapján kiadott rendelet változtathat, ennek a korlátozásnak azonban nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy ez a hatáskörre vonatkozó és fentebb tárgyalt rendelkezést is kizárta. Nevezetesen az, hogy a szóbanlevő ellátási ügyeket nem lehet a bíróság elé vinni, magában véve nem esik a bírósági eljárás megváltoztatásának tekintete alá, legalább is nem változtatás olyan értelemben, aminő értelemben a törvényhozás a felhatalmazás korlátját megszabta. A kormány ugyanis — amint fentebb érintve van — a nyugellátási díjaknak rendezésére különös felhatalmazást kapott. E különös felhatalmazást és az abból a fentiek szerint folyó jogosultságot egy általánosságban szövegezett, tehát általános természetű rendelkezéssel csak annyiban lehet korlátozottnak tekinteni, amennyiben az ily rendelkezésből a korlátozás szándéka világosan kitűnik. Ily szándékot azonban az említett törvényhelybe beleértelmezni nem lehet, mert