Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. 93 ság álla! megállapított összeget ennek megfelelően mérsékelte. Felperesnek az alperes íelfolyamodására bírói felhívás nélkül (Pp. 557.) beadott észrevételei figyelembe nem vétettek. = A fellebbezési bíróság a kihallgatás megismétlését nem hivatalból, hanem a felperes kérelmére rendeltééi; az illetményeket tehát a felperes tartozott volna előlegezni. Közömbös, hogy a kihallgatás az alperes érdekében is történt. 127. A m. kir. államvasutak nyugbérpénztárának kötelékébe tartozó alkalmazottak, valamint ezek özvegyei és árvái ellátási dijainak újabb szabályozása tárgyában kiadott 5461/1924. és 7200/1925. M. E. számú rendeletek értelmében annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a Máv. nyugbérest, illetve az özvegyet és árvákat megilleti-e az ellátás és ha igen, milyen összegben, rendes bírói útra nem tartozik. (Kúria 1926 szept. lo. P. Vi. 2919 1926. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja és a pert megszünteti, egyben a felperest kötelezi, hogy fizessen az alperesnek 15 nap alatt összesen 2.400,000 K elsőbírói, fellebbezési és felülvizsgálati költséget. Indokok: 1. A kereseti előadás szerint a felperest, aki a magyar kir. államvasutak északi főműhelyében mint lakatos volt alkalmazva, az J 911. évben üzemi baleset érte. Ennek következtében szolgálatát a baleset által előidézeit munkaképtelensége okából felmondották és 1912 január 4-ikétől kezdve évi 1225 K 72 f nyugbért állapítottak meg részére, amely összegből 300 K a szoros értelemben vett alapszabályok szerinti nyugbér, míg 925 K 72 f az alapszabályok l. függeléke értelmében járó (a baleseti kártalanítást helyettesítő) nyugbér. A felperes álláspontja szerint őt az előrebocsátott tényállás alapulvételével a m. kir. államvasutak nyugbérpénztárának kötelékébe tartozó alkalmazottak, valamint ezek özvegyei és árvái ellátási díjainak újabb szabályozása tárgyában kiadott 5461/1924. M. E. sz. rendelet 1. fejezetének 3. a) pontja és a rendelethez fűzött 1. Kimutatás b) rovata értelmében 1924 július 1-től kezdve havi 70 aranykoronának megfelelő összegű nyugbér illeti meg. Az alperes azonban csak 16*80 aranykoronának megfelelő összegű nyugbért folyósít, tehát a felperes a különbözetnek megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Az alperes a Pp. 180. §-ának 1. pontjában meghatározott pergál ló kifogást tett. II. A fentebb idézett rendelet, amelyre a felperes kereseti