Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. XI. kötet (Budapest, 1927)

Perjogi Döntvénytár. 78 103. /. A felülvizsgálati eljárás rendén részletesen kifejtett tényállítás a házasság fenntartása okából figyelembe veendő. — //. A Pp. 667. §-a alapján érvényesített új tényállításra a peresfelek személyesen meghallgatandók (Kúria 4926. febr. 5. P. III. 3199/1925. sz.) A kir. Kúria; A fellebbezési bíróság ítéletét feloldja, a fellebbezési bíróságot további eljárásra s újabb határozat hozatalára utasítja; egyszersmind a felülvizsgálati eljárási költségeket a felperes részére 1.500,000 K-ban, az alperes részére 2,000.000 K-ban megállapítja. Indokok: A fellebbezési bíróság egyedül fennálló bontóokként azt állapította meg, hogy az alperes 1923 tavaszán (vagyis a jelen per folyama alatt) vasvillával a felperesre támadt, hogy azzal a felperest leszúrja, és ebben Sch. András tanú megakadályozta azáltal, hogy az alperes kezéből a vasvillát kivette. A kir. Kúria a támogató bontó okokra tekintettel helyesnek találta a fellebbezési bíróság ama jogi álláspontját, hogy az a tény, hogy a felperes az eddig fennállott békés birtoklás megzavarásával az alperes tudta és beleegyezése nélkül önhatalmúlag egy tehenet elhajtott, nem indokolja az alperes oly fokú felháborodását, hogy a tehén visszahajtása céljából vasvillával kellett volna a felperes szüleihez mennie, és ezen felül a fellebbezési bíróság ítéletében nincs is tárgyi adat arra, hogy az alperest a tehén visszahajtásában oly módon akadályozták volna meg, hogy ennek ellenében a kezében volt vasvillával kellett volna a felperesre támadnia. Ez a támadás a bontóper folyama alatt is a házastárssal szemben kötelező jó bánásmód szándékos és súlyos megsértésének csak úgy minősíthető, ha a támadást maguk az érdekeltek is komolynak és súlyosnak találták, s ennek objektív ismérvei fennforognak. A fellebbezési bíróság tényként állapította meg ugyan, hogy a felperes leszúrásában az alperest Sch. András akadályozta meg oly módon, hogy az alperes kezéből a vasvillát kivette, de ezzel szemben az alperes ifj. M. Ferenc és B. János tanuk kihallgatása utján bizonyítani kívánja, hogy a tehén elhajtásakor nem támadta meg a felperest, mert a felperes atyjának kérését teljesítette (t. i. a tehenet ott hagyta), semmiféle tettlegesség vagy vita nem volt, sőt aznap délben a felperessel és szüleivel ebédelt, és velük volt aznap estig. Ha ez a tényállítás való, akkor a felperessel szemben szán-