Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. IX. kötet (Budapest, 1925)

Perjogi Döntvénytár. 19 jogba vágó annak a kérdésnek vizsgálata, hogy a külföldi bíróság a hazai bíróság ítéletének anyagi jogerejét lartozik-e és mennyiben elismerni, az illetékesség kérdésének eldöntése keretébe nem vonható. Súlytalan felperesnek az alperes hallgatag alávetésére fektetett érvelése is, mert az alperesnek az előző — megállapítási perben tanúsított az a magatartása, hogy a budapesti kir. törvényszék illetékessége ellen kifogást nem téve — a felperessel perbe bocsátkozott, a Pp. 50. és 480. §-aiban foglalt rendelkezésekre tekintetlel csupán azzal a következménnyel járt, hogy abban a perben, az esetleg, különben netalán illetéktelen ez a bíróság illetékessé vált, de ez a magatartása semmi esetre sem egyértelmű a Pp. 45. §-ában illetékességi okként szabályozott alávetéssel. Ugyanis a most idézett szakasz határozott rendelkezése szerint az alávetéshez mindig kifejezett nyilatkozat szükséges — mely történhetik ugyan szóval is, ha a perben magában az alperes ily tartalmú kijelentést tesz — ettől az esettől eltekintve azonban az alávetés csak akkor érvényes, ha az közokiratba vagy a Pp. 317. §-nak megfelelően kiállított okiratba foglaltatott. Már pedig ezúttal ezeknek az eseteknek egyike sem forog fenn. = Ad I.: Hiánya a törvénynek, hogy ily esetre a konnexitáson alapuló illetékességet a Pp. 189., 413., 566. §-ai, a Ppé. 39. s a végr. t. 92., 236. §-aihoz hasonlóan nem statuált. V. ö. Perjogi Dtár VIII. 95. sz. a bírói egyezség hatálytalanítása iránti keresetre nézve. — Ad II.: V. ö. Perjogi Dtár VHf. 62. sz. és jegyz.' 32. Haszonbérelt ingatlanba valq sommás visszahelyezés és a háborítdssal okozott kár megtérítése iránti kereset akkor is a Pp. 39. §-a alá esik, ha a visszahelyezés már tárgytalanná vált és a kereset csak a kártérítésre fenntartatott. (Kúria 1922 máj. 11. P. VI. 620. sz.) A kir. Kúria: Felpereseket felülvizsgálati kérelmükkel elutasítja. Indokok: Felperesek lényegileg bérleti jogukba való visszahelyezést és eme jogukban való megháborításért kártérítést követellek. Az idő múlása folytán az 1919/1920. gazdasági évre vonatkozó bérleti jogukba való visszahelyezés célját vesztvén, a velük szerződéses kötelmi viszonyban álló első helyen megnevezett alperessel szemben tartották fenn a következő bérleli évre nézve igényüket, míg a másodsorban megnevezett alperestől a jogukban való megháborítás okozta káruk megtérítésére szorítkoztak. A haszonbérlőnek bérleti jogában való megháborílása esetén a birtok védelmére szolgáló sommás visszahelyezéshez hasonló i. 2*