Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

62 Perjogi Döntvénytár. tott bizonylat tartalma szerint a végrehajtást szenvedő közkereseti társascégnek egyik tagja V. G. ellen a kir. kincstár javára 773,368 K tőke s járulékai erejéig 'kielégítési végrehajtás lett elrendelve, amely végrehajtás 1922 jún. 16-án, tehát az itteni végrehajtató biztosítási végrehajtás iránti kérvényét megelőzőleg foganatosítlatott is. Az 1875: XXXVII. tc. 64. §-ának rendelkezéséből, hogy a közkereseti társaság tagjai a kereskedelmi üzletet korlátlan és egyetemleges kötelezettség mellett folytatják és a KT. 38. §-ának ama rendelkezéséből, hogy a közkereseti társaság tagjai a társaság kötelezettségeiért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek, nyilvánvaló, hogy amennyiben a két tagból álló közkereseti társaság egyik tagja ellen ilyen jelentékeny összeg erejéig kielégítési végrehajtás lett elrendelve és foganatosítva, az kihatással bírhat magának a közkereseti társaságnak vagyoni helyzetére is, amiből következik, hogy a bemutatott bizonylat a veszély valószínűsítésének kimutatására alkalmas. A Ppé. 50. §-a alapján kért biztosítási végrehajtás tehát a jelen esetben elrendelendő volt annál inkább, mert a felfolyamodáshoz hiteles másolatban csatolt s a Ppé. 40. §. utolsó bekezdése, illetve a Pp. 554. §-a értelmében ehelyütt is figyelembe vehető telekkönyvi betétből megállapítható az is, hogy a végrehajtást szenvedő társascég ingatlanát a n—i takarékpénztár javára 1.500,000 K hitelbiztosítéki tőke, ennek 8% kamatai és 1.000,000 korona óvadék erejéig fennálló zálogjog terheli, ami pedig a végrehajtató követelésének veszélyeztetését szintén valószínűsíti. • * = Ad I., II.: V. ö. Perj. Dtár I. 352., III. 171., VII. 81., VIII. 35. és 40. sz. — Id III.: Ugyanígy Perj. Dtár VI. 22. sz. és v. ö. II. 283. sz. 66. Ha a végrehajtás nem a végrehajtást szenvedőnek, hanem harmadik személynek birtokában lévő ingóra foganatosíttatott, aki a foglalásba bele nem egyezett, és ha a végrehajtató a végrehajtást szenvedő tulajdonjogát a foglaláskor nem valószínűsítette, a sikeres igény kereset költségeiben a végrehajtatót el kell marasztalni. (Kúria 1923 márc. 8. P. V. 3453/1922. sz.) = V. 6. Perj. Dtár I. 119., II. 171., 524. sz.