Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VIII. kötet (Budapest, 1924)

SS Peitfxfgi Döntvénytár. arra az esetre, ha az ügyvéd csak az ő törvényes képviselője volt. Ezért és mert, ha csatolt volna is meghatalmazást dr. M. Tivadar ügyvéd a gondnokoltjától, az, mint gyengeelméjűség miatt gondnokság alá helyezettől származó meghatalmazás érvénytelen volna és így nem szolgálhatna alapul az 1911:1. t.-cikknek a fellebbezési bíróság által felhívott 106. §-a alkalmazására: jog­szabályt sértett a fellebbezési bíróság akkor, amikor ebben a per­ben, amely per felperes 1918 június 23-án történt elhalálozása következtében még az elsőbírósági ítéletnek a felperes volt gond­noka kezéhez történt kézbesítése előtt félbeszakadt, s amely pert dr. M. Tivadar néhai id. H. Imre képviseletében, nem pedig annak örököse: ifj. H. Imre nevében folytatta: 1. a fellebbezési határ­időt az elsőbírósági ítéletnek a néhai felperes volt gondnoka ke­zéhez történt kézbesítése alapján felperesi részre vonatkozóan megnyíltnak és 15 nap multával lejártnak ós így az alperes fel­lebbezését a fellebbezési bírósághoz az 1911:1. t.-c. 482. §-a alapján feltérjeszthetettnek és a fellebbezési tárgyalást kitűzhető­nek találta ahelyett, hogy az iratokat rendelettel visszaküldötte volna az elsőbírósághoz az ítéletnek ifj. H. Imre részére pótlólag eszközlendő kézbesíttetése és ifj. H. Imrének meg alperesnek a jelen végzés rendelkező része I. 2. és illetőleg I. 4. pontjának értelmében leendő figyelmeztetése végett; 2. amikor a felfüggesz­tés szót nem is tartalmazó 22. sorszámú alperesi kérvény folytán az eljárást felfüggesztette; 3. amikor a néhai felperesnek árva­székileg kirendelt, volt gondnokát a néhai felperes meghatalma­zott ügyvédjének tekintve, 24. sorszámú végzésével ((felperesi ügy­véd)) kérelmére az eljárás tovább folytatását elrendelte; 4. ami­kor 31. sorszámú végzésével alperesnek bár arra nem alkalmas alapon — t. i. a 3430M. 1921. sz. véghatározat még jogerőre nem emelkedett volta alapján — de helyesen ((félbeszakítás)) iránt előterjesztett kérelmét felfüggesztés iránti kérelemnek tekintette és az 1911:1. t.-c. 106. §-ára való hivatkozással elutasította. Alperesnek ezekre vonatkozó panasza az itt kifejtelteknél fogva alapos lévén: a fellebbezési bíróság ítéletét és egész eljá­rását fel kellett oldani és a fellebbezési bíróságot törvényszerű eljárásra, nevezetesen az elsőbírósági ítélet elleni fellebbezési határ­időnek felperesi résszel szemben meg sem nyilt voltára való figye­lemmel a jelen végzés rendelkező részében foglaltakat tartalmazó rendelet kiadására kellett utasítani. A feloldás folytán alperes többi felülvizsgálati panaszai ezúttal tárgytalanokká válván: vizsgálat nélkül voltak hagyandók. A felülvizsgálati költség összegének megállapítása és viselése kérdésének a véghatározatra hagyása az 1919:1. t.-c. 543. és 508. §-ain alapszik. Dr. M. Tivadar ügyvéd, volt gondnok válasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom