Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

Perjógi Döntvénytár. M bály az, miként végrehajtás esetén, a végrehajtási eljárásról szóló 4881 : LX. tc. illetve ezt módosító utóbb hozott törvények alkalmazandók, de az 1881 :LXI. tc. 26. és következő szakaszaiban foglalt, szorosan értelmezendő eltérésekkel. Az e törvény 26-ik §-ban, különösen pedig annak második bekezdésében kimerítőleg fel vannak sorolva azok az üzlet folytatásához szükséges tárgyak, amelyek végrehajtás esetén a vasút és csatornavállalatok ellenében külön bírói foglalás és végrehajtás alá aiem vonhatók. Ezek között a vagyontárgyak között a vasútnak harmadik személyek ellen kiható követelései felsorolva nincsenek, következőleg ezeket a követeléseket le lehet foglalni. Tévedett tehát a másodbíróság, amikor az 1921. (és nem 1920.) év június 8-án foganatosított biztosítási végrehajtási eljárást összes, tehát az 1881: LX. tc. 79. §-a szerint helyesen lefoglalt követelésekre is kiható következményeivel együtt hatályon kívül helyezte. Erre való tekintettel a kir. Kúria helyt adott végrehajtató felfolyamodásának és a másodbíróság végzésének, a végrehajtás tárgya felől tett rendelkezését megváltoztatva ez irányban az elsőbíróságnak végzését hagyta helyben, a végrehajtást szenvedőt egyszersmind a felfolyamodással felmerült költségekben is elmarasztalta. * * = Ad I. V. ö. Perjogi Dtár V. 75. sz. — Ad II. Ellenkező Perjogi Dtár II. 390. sz. Mí^t - • 63. Közszerzeményi igénnyel szemben hibásan történt, de jogerőre emelkedett perreutasítás követkéz-, tében is alkalmazandó az ör. elj. 87. §-a. (Kúria 1921 jún. 15. Pk. I. 1977. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság végzésének az özv. B. Mihályné özvegyi jogára vonatkozó nem neheztelt részét érintetlenül, többi részét pedig helybenhagyta. indokok: A B. Mihály örökhagyó után megtartott hagyatéki tárgyaláson az örökhagyó özvegyen maradt, a hagyaték birtokában levő második feleségének az örökhagyó unokáival szemben a hagyaték felére közszerzemény címén s így nem öröklési jogon támasztott, ezek által el nem ismert, ekként vitássá vált igénye az 1894. évi XVI. tc. 84. §-ában szabályozott perreutasítás alapjául nem szolgálhatott volna, hanem a törvény rendes útján volt volna érvényesítendő. 4*