Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

Perjogi Döntvénytár. III. Ha a járásbíró (lakásügyi egyesbíró) az 1552/1920. M. E. sz. rendelet 27. §. 2. pontja, 32. §. első bek. és 3b. §. utolsó bek. értelmében, mint a főszolgabíró (elsőfokú lakásügyi hatóság) fellebbviteli fóruma, az igénybevételi ügyben másodfokon, végérvényesen határozott, a lakásügyek miniszteri biztosa, fő felügyeleti joga címén, az ügy érdemébe bele nem bocsátkozhatott. — IV. A járásbíróság lakásügyi egyesbírója által hozott jogerős érdemi határozat után azon a címen, hogy az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, a hatásköri bíróság előtt eljárásnak (1907: LXI. tc. 7. §. utolsóelőtti bekezdése) helye nincs. (Hatásköri bíróság 1921 nov. 7. HB. 33. sz.) * * ="V. ö. Perj. Dtár II. 12., 102., 359., 519.; VI. (i8., Közigazgatási Dtur XII. 207. sz. 53. /. A peres feleknek az alapperben volt perbeli állása az újított perben meg nem változik. — //. Az alapperben kért, de feleslegesként mellőzött eskü alatti kihallgatás nem új bizonyíték. — Annak elbírálása, hogy a perújítási keresetben felhozott új tanúk vallomása által bizonyítani kívánt tények még valóságuk esetén sem eredményezhettek volna az újító részére az ügy érdemében kedvezőbb határozatot, a ténybeli következtetés körébe esik. — IV. Az a panasz, hogy a perújítást ugyanaz a tanács intézte el, amely az alapperbeli ítéletet hozta, nem vehető figyelembe, ha a felülvizsgálattal élő fél ezt a kifogását a fellebbezési bíróságnál nem érvényesítette és ha a perújítási ügyben eljáró tanácsban az iratok szerint olyan bíró is részt vett, aki az alapperbeli ítélet hozatalában nem vett részt.