Kovács Marcel (szerk.): Perjogi döntvénytár. VII. kötet (Budapest, 1923)

Perjogi Döntvénytár. 33 39. A: a körülmény, hogy valamely jogsértő cselekmény büntető úton is megtorolható, nem zárja ki azt, hogy ha ugyanaz a cselekmény valakinek magánjogi érdekét isisérti, a sérelmet szenvedő fél a polgári híróság jogsegélyét vegye igénybe; a felperesnek az a cselekménye tehát, hogy keresete szerint az alperes által elkövetett birtokháborítás miatt nem a mezei rendőri kihágásra hatáskörrel bíró közigazgatási hatóság, hanem a polgári bíróság eljárását vette igénybe, nem nyújt jogalapot az alperesnek a bírói hatáskör ellen emelt pergátló kifogásra. (Kúria 1920 máj. 48. P. II. 668 1919. sz.) 40. Abban a kérdésben, hogy a pernek a rendes bíróságnál történt folyamatba tétele után keletkezett áj tételes jogszabály folytán az ügy valamely külön bírósághoz tartozik-e és így a peres eljárást meg kell-e szüntetni vagy sem, a Pp. 8. és 49. §-ainak a bírói hatáskör és illetékesség szempontjából irányadó időpontról intézkedő szabályai nem alkalmazhatók, mert ezek csak a rendes bíróságok egymásközti viszonyára vonatkoznak. (Kúria 1920 okt, 19 P. IV. 2154. sz.) "= A proletárdiktatúra hatósági színezettel bíró gazdasági szerveinek létesítéséből éS működéséből előállott tényleges helyzet rendezése tárgyában kibocsátott 5193/1919. M. E. sz. rendeletről volt szó, amely még nem tartalmazott oly intézkedést, hogy a gazdasági bírósághoz való áttételnek akkor van helye, ha az elsőbíróság még véghatározatot nem hozott (8759/1920. M. E. sz. rendelet 8. §.) V. ö. még a hatásköri bíróság határozatát Perjogi Dtár VII. 41., 52. sz. a. Perjogi Döntvénytár. VII. 3